Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 437.

Üdvözöllek a Szent Tárgyimádók Testvériségében!


 

Mi vagyunk azok, akik hisznek abban, hogy a buborékfólia az üdvösség, a kartondoboz a mennyország kapuja, és a könyv-fetisizmus, valamint a Pandora-charm maga a megtestesült örökkévalóság.
 
Gyűléseinken szigorú rítusok vannak:
 
  • Az első sorban ülők szentelt vízzel permetezik a könyvgerinceket, nehogy megroppanjanak.
  • A második sorban buborékfóliát pattogtatunk, persze csak kontrollált környezetben, mert a szent fólia sosem sérülhet!
  • A harmadik sorban a Pandora-ékszerek állnak üvegkoporsóban, nehogy valaki felvegye őket és – borzalom! – életre keltse a használattal.
 
Aki futártasakban mer könyvet küldeni, azt eretneknek kiáltjuk ki, és azonnal a pokol legmélyebb bugyraiba száműzzük: az IKEA-s papírzacskók közé!
És aki olvasni meri a könyvet, vagy hordani az ékszert, annak a neve örökre fekete listára kerül. Ő lesz a „Profán”, aki képes volt azt gondolni, hogy a tárgy értéke az emberben és a használatban rejlik.
 
Mert mi tudjuk: az ember mulandó, a barát elhagy, a család veszekszik, de a buborékfólia örök.
 

 

Tárgyimádók Szentírása – A Buborékfólia 10 Parancsolata:

 
1. parancsolat

Ne bontsd ki a dobozt, mert a doboz maga a biztonság, a megváltás, a karton szentsége!

2. parancsolat

Ne hordd a charmot, mert a charm a vitrinben ragyog igazán. Az emberi bőr csak beszennyezné az örökkévalóság fényét.

3. parancsolat

Ne hajlítsd a könyv gerincét, ne is olvasd, mert aki így tesz, az súlyos bűnben él, és örökre kitaszíttatik a csoportból.

4. parancsolat

Tiszteld a buborékfóliát, mert annak pukkanásai az angyalok harsonái. De soha, soha ne pattintgasd! A szentség érintetlen marad.
 
5. parancsolat
 
Ne érintsd puszta kézzel a szent tárgyakat: csak pamutkesztyűben, sterilizált körmök mellett nyúlhatsz hozzájuk.
 
6. parancsolat
 
Ne higgy az emberben, mert ő mulandó, hibázik, elfelejt, és nem értékeli a karton vastagságát. De higgy a tárgyban, mert az örök.
 
7. parancsolat
 
Ne küldj futártasakban könyvet, mert a tasak a Sátán műve, és aki így cselekszik, arra negatív értékelés szálljon!
 
8. parancsolat
 
Ne olvasd a könyvet, mert a lapok sérülhetnek, a sarkok gyűrődhetnek, és a tinta megfakulhat. A könyv célja nem az olvasás, hanem a gyönyörködés. Meg az eladás.
 
9. parancsolat
 
Ne panaszkodj az ékszer vagy könyv ára miatt, mert az ár nem pénzben mérhető, hanem a lelki üdvben, amit a polcon porosodva nyújt. Persze csak akkor, ha te vagy az eladó.
 
10. parancsolat
 
És ne feledd: az ember porrá lesz, de a Pandora charm és a buborékfólia mindörökké megmarad. Ámen.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...