Ismerjétek meg Pendrive Julit, a 27 éves budapesti „pályakezdőt”, aki szerint a világ legtermészetesebb dolga, hogy pont nettó 284 ezer forinttal lép ki a munka világába. Nem több, nem kevesebb – kicentizve, mintha a NAV pakolta volna össze a fizetési borítékot.
Juli igazi modern hős: panelben lakik, chipsadós chipset eszik , néha carsharinggel száguld haza a vidéki szülőkhöz, és minden hétvégén kirándul a hegyekbe. Ez a KSH által jóváhagyott életmód-csomag. Mert egy igazi pályakezdőnek nem elég a munkahely és a lakás, kell hozzá heti túra, koncert és egy vadonatúj pendrive is, legalább havonta egy mindenképp, hiszen az adófizető polgár így teljes.
De jön a fordulat: kiderül, hogy Juli valójában kétszer dolgozik. Egyszer saját magának, egyszer pedig az államnak, aki minden szendvics, minden buszjegy és minden ásványvíz után szorgalmasan lenyúl egy darabkát. A mese végén pedig a tanulság: „látod, kedves választó, túl sok az adó, majd a TISZA megoldja!”
Hogy hogyan? Hát kétféleképpen lehet: vagy új nevet adnak az adónak (például „nemzeti derűhozzájárulás”), vagy tényleg kevesebb lesz a bevétel, és akkor viszlát nyugdíj, kórház, iskola. De kit érdekel a realitás, amikor olyan szépen hangzik a szó: adócsökkentés?
Így születik meg a kampánytündérmese, ahol Pendrive Juli szép példáján keresztül mindenki megértheti: nem az a fontos, hogy életszerű-e a történet, hanem hogy a végén lehessen legyinteni: „igen, tényleg túl sok az adó, szavazzunk a megmentőkre!”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése