Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 493.

A világjárvány, ami nem is volt, de azért megállították a tankok


 

Valamelyik nap belefutottam egy posztba és sok-sok kommentbe, miszerint a sok egybites szerint a COVID-járvány valójában nem is létezett. Maximum egy kicsit köhécselt a világ, de hát az influenza is szokott. Akkor meg minek ez a hiszti? Az egész csak egy Netflix-minisorozat volt, amit a WHO rendezett, Bill Gates finanszírozott, és az RTL Klub szinkronizált.
 
Mert a világ megy előre, háborúk, tragédiák, merényletek - minden van itt, kérem, de ezek még mindig itt tartanak.
 
És hogy mi állította meg a nemlétező járványt szerintük? Természetesen nem az orvosok, nem az oltások, nem a vészhelyzeti intézkedések. Hanem Putyin! Mert ha valaki tankkal megy át a szomszédjához, az köztudottan vírusölő hatású. Az orosz hadsereg a történelem első mobil fertőtlenítő brigádja: benzinnel, lánctalppal és némi foszforral fertőtlenít mindent.
 
De azért a Facebook-kommentszekció is sokat tett a gyógyulásért. Ott ugyanis kiderült, hogy a C-vitamin, a pálinka, meg a nagymama fokhagymás teája erősebb, mint bármilyen oltás, és ha valaki ezt megkérdőjelezte, azonnal jött 14 caps lockban írt hozzászólás: „ÉBRESZTŐÓÓÓ!!!”
 
Úgyhogy a képlet világos: a járvány sosem volt, de azért meg is lett állítva az, ami nem volt. Egyszerre két valóságban. Pont úgy, ahogy az egybites logika szereti. És ha netán valaki mégis elvesztett egy hozzátartozót, az nyilván a háttérhatalom kamu statisztikájába került.
 
Konklúzió: nem az orvosok, nem a vakcinák, hanem a putyini tank és a kommentszekció az emberiség igazi hőse. A Nobel-békedíj meg is érik nekik – persze csak akkor, ha a Facebook szavazással dönti el.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...