Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 470.

Breaking: Megnyílt a Facebook Jogtudományi Kar!


 

Van egy hely, ahol nem kell ponthatár, nincs tandíj, nincs vizsgaidőszak – és mégis mindenki egyetemi professzor. Ez a Facebook Jogtudományi Kar, a legnagyobb és legnépszerűbb jogi kar a világon.
 

🎓 Tanrend és tárgyak:

 
Bevezetés a jogtudományba: „Nekem így mondta a haverom, tehát így van.”
 
Alapjogok és kötelezettségek I–II.: „Jogom van hozzá!” – és a másik: „Neked nincs jogod hozzá!”
 
Fellebbezés gyakorlat: hogyan lehet minden bírói döntést, közlekedési bírságot és NAV-határozatot azonnal semmisnek tekinteni, mert „az biztos nem így van leírva”.
 
Római jog: „Bezzeg a rómaiaknál rend volt!” – ez minden vitában univerzális érv.
 
Büntetőjog: minden, ami nem tetszik, az minimum alkotmánysértés, ha pedig nagyon nem tetszik, akkor hazaárulás.
 
📚 Szakirodalom: kizárólag képernyőfotók ismeretlen forrásból, pirossal aláhúzva. Opcionális jegyzet: „Olvastam a neten.”
 

💼 Karrierlehetőségek:

 
A Facebook Jogtudományi Kar diplomájával azonnal jogosult vagy:
 
  • bármelyik kommentben kijelenteni, hogy „Ez törvénytelen”;
  • felszólítani bárkit, hogy „nézzen utána a paragrafusoknak”;
  • azonnal kihirdetni, hogy „ez ellen fellebbezek Strasbourghoz”.
 
🏅 Doktori fokozat: automatikusan jár annak, aki vitában három különböző jogszabályt kever össze, majd a végén hozzáteszi: „ez 100%, ne vitázz velem”.
 

És a legszebb az egészben:

 
👉 A Facebook Jogtudományi Kar hallgatói soha nem tévednek. Mindig, minden ügyben ők tudják a törvényeket. Ha mégsem, akkor új törvényt alkotnak.
Mert itt a vélemény = jogszabály, a komment = ítélet, és a like = végrehajtás.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...