Orbánfóbia – a XXI. század népbetegsége
A pszichiátria történetében volt már minden: Freud bevezette az Ödipusz-komplexust, a hidegháború idején feltalálták a „paranoiát a vörös veszélytől”, most pedig itt az új, modern kor kórképe: az Orbánfóbia.
Ez a mentális rendellenesség elsősorban a liberális körökben ütötte fel a fejét, de lassan átterjed minden olyan társadalmi csoportra, ahol a reggeli kávé mellett a legnagyobb izgalmat az jelenti, hogy Orbán Viktor vajon megint mit mondott Brüsszelben.
Tünetek:
- A beteg minden politikai és magánéleti problémáját Orbán Viktorra vezeti vissza. (Pl. „A gyerekem nem eszi meg a spenótot – Orbán miatt!”)
- Kényszeres posztolás Perintfalvi Ritától, Magyar Pétertől, vagy épp a Guardian cikkeiből, egyfajta politikai Coelho-ként kezelve őket.
- Hallucináció: a kormányfő képe feltűnik a plafonon, a metrón, vagy akár a balatonparti hekkben és/vagy lángos tetején.
- A beteg úgy érzi, Orbán még a Wi-Fi-jét is lehallgatja.
Lehetséges szövődmények:
- Állandó migráns és/vagy Soros víziók, szivárványos zászlóval kombinálva.
- Gyógyíthatatlan kommentelési kényszer.
- Végső stádiumban: spontán csatlakozás egy brüsszeli „aggódó értelmiségi” petícióhoz.
Kezelési javaslat:
A szakirodalom kétféle terápiát javasol:
- Teljes médiadetox – minimum 3 hónap Facebook nélkül.
- Sokkterápia – heti egyszeri megtekintés a „Magyarország jobban teljesít” táblákkal illusztrált statisztikákról.
Ha egyik sem segít, akkor marad a klasszikus: költözés Bécsbe – ott a szindróma nem gyógyul ugyan, de társas támogatással együtt lehet szenvedni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése