Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 440.

 


Gőgös Gúnár Gedeon, aki a modernkori mesében már nem gúnár, hanem kiskakas, lassan Guinness-rekordot dönthetne a politikai hazugság-maratonban. Egyszer még vért izzadva bizonygatta, hogy a Tiszába aztán be nem lép senki, akinek köze volt az elmúlt húsz év szutykos politikájához – most meg sorban csomagolja be a fideszes lomtalanításból megmaradt államtitkárokat.
 
Mintha a pártja valójában egy használtcikk-telep lenne: a NER kidobja, Gedeon ráveti magát, és máris csillogó újrapolitikusnak árulja a leharcolt portékát. Szinte hallani, ahogy a lomis piac hangszórójából bömböl: “Olcsó, de megbízhatatlan! Tegnap még kormánytag, ma már Tisza-kompatibilis!”
 
A legszebb az egészben, hogy a „baloldali értelmiség” tapsoló brigádja kénytelen lesz a szemétből kihalászott narancsszínű relikviáknak pacsizni. Hamarosan a baloldal nagy megmondó emberei, Bruck András, Bolgár György, Magyar Bálint, Haraszti Miklós, Lendvai Ildikó, Mérő Vera, Perintfalvi Rita, Péterfy-Novák Éva és a többiek ott fognak ülni fancsalodó pofával, miközben a színpadon parádézik az a garnitúra, amely ellen korábban vért izzadva küzdöttek. És nem tudnak mit tenni, mosolyogniuk kell hozzá.
 
Ez lesz a politika abszurd cirkusza: egyik oldalon a reciklált fideszesek, másikon a baloldali műbalhék veteránjai, és mind együtt próbálnak tapsolni, miközben egymás torkát rágják gondolatban. A közönség meg jól szórakozik, mert rájön: a Tisza valójában nem folyó, hanem egy politikai szennyvíztisztító – csak épp nem szűr, hanem visszaböfögi a sok mocskot.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk