Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 469.

A Tisza-projekt: vízihulla a nappaliban


 

106 jelölt, 318 próbálkozás, fél év alatt. Ez a nagy teljesítmény. A vízügyes párt eddig annyit bizonyított, hogy totyogni is nehéz nekik, nemhogy kampányolni.
 

Recept a bukáshoz:

  • kell 318 önjelölt tiszás (ennyi nincs),
  • kell 106 kampányfőnök (ennyi sincs),
  • kell 1300 aktivista (ez végképp nincs),
  • kell program, pénz, szórólap, településről településre talpalás (na ez pláne nincs).
 

Ami van: 

  • Kovi, aki rendezi a kampányfilmet,
  • Tomyboy és a felesége, akik számolják a cetliket,
  • Róka, Ciccolina, Nutella és a többi hős, akik a pultnál bohóckodnak.
 

És a program? Hát persze, hogy van:

  • minden faluba ingyen vízibicikli,
  • gumicsizma-támogatás a szavazóknak,
  • rezsicsökkentett szúnyogriasztó,
  • országos homokzsák-elosztási stratégia,
  • „Tisza-hűségkártya”: tíz szavazat után jár egy ajándék póló,
  • és természetesen: „megállítjuk az árvizet a határnál”.
 
Mindezt 7–8 hónap alatt? Ugyan már! A Tisza inkább háromnapos vízihullához hasonlít: látszólag megvan, de valójában oszlik.
 
Persze, sok tiszakárosult már bárkire leszavaz, csak ne a Fideszre – még akár Józsira, a falu bolondjára is. De attól még a „nagy Tisza-projekt” marad az, ami: egy politikai Titanic, víz nélkül, mentőcsónak nélkül, kapitány nélkül.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk