Agymenés 467.

A magyar Facebook-néplélek újabb fejezete: a 6×5000 forintos utalvány tragédiája.

 

A kormány kiosztotta, szépen, csillogó borítékban, mintha legalábbis karácsony lenne. A logika egyszerű: tessék, itt van hat darab, menjenek, vegyenek rajta tartós élelmiszert, cukrot, lisztet, olajat, vagy akár egy fél disznót a piacról.

 

De mit csinál a magyar nyugdíjas Facebook-front? Jajveszékel! Adja hozzá a kórust a sok egybites megmondóember. „Én csak egy félbarna kiflit akartam, de nem adtak vissza!” – hangzik a poszt, amit másnap már a Blikk is szemléz. Hát könyörgöm, ha ajándékba kap valaki egy mozijegyet, ott se lehet reklamálni, hogy „de én csak a főcímig maradnék, adják vissza a maradékot”. 

 

 

 

Vinnyognak, hogy nem lehet vele rezsiszámlát fizetni, vagy gyógyszert kiváltani, és ez rettenetesen felháborító, hiszen az utalvánnyal vásárolt élelmiszeren megspórolt készpénz biztos nem alkalmas se a rezsiszámla befizetésére, sem a gyógyszer kiváltására. Az valamiféle taszító mágnessel van ellátva, és ha megpróbálna azzal a bankjeggyel fizetni, a rendszer visszadobná.

 

Mert persze sorra jön a nagy közhely: „De hát a kajautalvánnyal nem lehet rezsit fizetni!” Valóban, az áramszámlát nem lehet becsomagolni konzervdobozba. Sőt, a kocsmában sem fogadják el: a sör mellé hiába lobogtatják a hatos pakk utalványt, a csapos nem váltja át apróra. Ez valóban tragédia, hiszen hogyan élhet valaki kenyér és sör nélkül?

 

És ez ám a nagy titok: az utalványt élelmiszerre találták ki. Nem arra, hogy minden második saroknál át lehessen váltani apróra, meg rezsikuponra, meg vérnyomáscsökkentő tablettákra. De hát miért is lenne egyszerű a történet, ha lehet belőle országos siratót kanyarítani?

 

És itt jön a lényeg: akinek tényleg ennyire nem kell az utalvány, tegye meg a nemes gesztust, adja ide, majd én levásárolom. A spájzban mindig elfér még egy-két konzerv, némi liszt és tészta, és ígérem, nem fogok sírni a Facebookon, hogy nem adtak vissza a tonhalkonzerv mellé két kockacukrot apróban.

 

Sőt, indítsunk egy civil kezdeményezést: „Utalványok a boldogabb hétköznapokért”. Gyűjtést szervezünk a visszajáróért síró utalványkárosultak megsegítésére – természetben, konzervekben, tésztában és szaloncukorban, de basszamegarezeda, a Cavingtont is kiváltjuk nekik. Így legalább a Facebook hírfolyam is kicsit változatosabb lesz, nem csak a siránkozásokkal tele.

 

Fiktív kommentek a néplélek mélyéről:

 

Marika néni: „Én csak egy kiflit vettem volna, de rám szólt a pénztáros! Hát ilyen megaláztatást még nem éltem meg 72 év alatt!”

 

Józsi bácsi: „A kocsmában nem fogadták el! Hova jut ez az ország, ha a sör ellentételezéseként már nem jó a kormány ajándéka? Hát itt már csak pálinkát lehet inni?”

 

Piroska néni: „Én próbáltam a villanyszámlát befizetni vele a postán. Nem fogadták el, pedig a fiam szerint próbát megér…”

 

Imre bácsi: „Ha nem adják vissza a maradékot, akkor inkább nem is eszek! Hadd lássák, mibe sodorják a nyugdíjast!”