Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 436.

Kötcsei pszicho-show: Magyar Péter vendégszereplése

 
 

 
Kötcsén idén is összegyűltek a politikai színjátszó társulat tagjai, de az ajtón kívül megint csak a kicsit pszicho, kicsit szocio, kicsit nárci Magyar Péter toporog. 
 
Térden csúszva könyörög, hogy beengedjék, ám a szervezők finoman jelezték: a „Brussels branch” tagfelvételi irodája nem itt működik, hanem pár kilométerrel odébb, egy belga kávéházban, ahol az uniós mentelmi jogot osztogatják lottószelvény helyett.
 
Persze Péternek jól jönne még egy kis mentelmi jog, lehetőleg életfogytig tartó, mert anélkül a hazai ügyészség előbb-utóbb nemcsak a nyakát, de a mikrofonját is elvágná. Addig marad a politikai kabaré, ahol minden mondat egy vádirat, és minden gesztus egy új pszichológiai kórisme.
 
És ha valaki azt hinné, hogy az egykori családi béke megmenti, téved: a volt feleség árnyéka minden megszólalásában ott kísért. Mint egy görög tragédiában, ahol a kórus helyett az ex jelzi a közönségnek: „én már láttam közelről, higgyétek el, nem akartok az első sorba jegyet venni.”
 
Tanulság:
 
1. )Mentelmi jog nélkül Magyar Péter maximum a községháza előtti padra ülhetne be.
2.) A „Brussels branch” csak papíron létezik, de ő mégis ott keresi a megváltást.
3.) A volt feleség pedig a politikai pszichodráma hivatalos narrátora – ő tudja, mennyire veszélyes az, amikor a nagy színész saját árnyékát is üldözi.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...