Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 427.

📌 Orbán nyaral – pánik a horizonton


 

Most éppen az a világrengető szenzáció magyarhon ellenzéki médiájában, hogy Orbán Viktor el mert menni Horvátországba. Horribile dictu!
 
Először Magyar Péter dobta be a bombát: katonai gép vitte a miniszterelnököt a tengerpartra. A tiszás Facebook-csoportokban az infarktusos reakciók olyan ütemben pörögtek, hogy a mentők már előre riasztott szolgálatot vezényeltek a mamik miatt. 
 
Másnap persze jött a „pontosítás”: nem katonai, hanem Schmidt Mária repülője. Aztán mégse, hanem valami harmadik cég gépe, de mindegy is, a lényeg: luxus.
És amikor már kezdett lecsengeni a botrány, előkerült a „30 milliárdos jacht”, ami végül egy vitorlás lett, majd az is kiderült, hogy csak megnézte, nem utazott vele. A konklúzió persze maradt: luxizik, mert csak!
 
Komolyan elhiszi bárki, hogy egy kormányfő úgy vonulgat fel-alá a tengerparton, mintha egy realityshow castingjára készülne? Hogy egy ország első embere ne tudna eltűnni úgy, hogy egyetlen lesifotós se találja meg? Hogy Magyar Péterhez hasonlóan még egy evezésre is profi fotóst és sminkest, stylistot cipel magával?
És jön a szokásos „biztos közpénzből” nóta, amire bizonyíték persze nincs. De kit érdekel a valóság, amikor a kattintás a lényeg?
 
A kedvencem mégis az, amikor a „független” portálok egymást túllicitálva cikkeznek arról, hogy: „Ha nyaral, miért dolgozik?” vagy „Ha nem dolgozik, miért nyaral?”
 
Ez a klasszikus ha-van-kalap-ha-nincs-kalap-effektus: bármit csinál, rosszul csinálja.
 
És most a tények, amiket mindenki szeret elfelejteni:
 
  • Nincs egyetlen bizonyíték sem, hogy közpénzből ment volna a nyaralás.
  • Igen, a bizonyítás nem a kormányfő dolga, hanem mindig azé, aki vádol. Ezt még a kezdő jogászok is tudják.
  • Az eddigi nyaralások tételesen szerepeltek a vagyonnyilatkozatban – minden egyes alkalommal.
 
De hát kell a botrány, mert botrány nélkül unalmas a nyár. Hadházy és Magyar Péter is tudja: ha nincs ügy, hát csinálni kell egyet.
 
Úgyhogy lassan ideje lesz felszólítani a miniszterelnököt, hogy ezentúl csak a nappalijában nyaraljon, maximum egy lavór vízzel és egy napernyővel, nehogy a szívek és vérnyomások túlterhelődjenek a szektás körökben, a nyugtató pedig láthatóan elfogyott.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...