Az új nevelési irányzat szerint a pelenkacsere nem egyszerű gondoskodás, hanem tárgyalás. A baba már a születése után megtanulja a legfontosabb szót: „beleegyezés”.
– Egy pillanat, anyu, előbb konzultáljunk. Kérek egy bizottságot, három független megfigyelőt és egy Zoom-meetinget a bébitársaimmal. Addig senki ne érjen a popsikámhoz!
Persze, ha a baba nemet mond, akkor marad a természetes nevelés: hetente egyszer szellőztetés a nyitott ablaknál, hadd végezze a dolgát szabadon, hiszen a „baba teste, a baba döntése”. A szülőknek pedig új szakirodalom ajánlott: "Hogyan nyerjünk vitát egy háromhónapossal" és "A csecsemő mint önálló jogalany".
A következő lépés már körvonalazódik: cumit csak a gyerek közjegyzői hitelesítésével lehet majd a szájába adni, altatódalt pedig előre egyeztetett Spotify-playlist alapján szabad énekelni. Ha az anya nem egyezik a feltételekbe, a baba sírva bírósághoz fordul.
Így lesz a pelenkázásból alkotmányos válság, a bölcsőből pedig tárgyalóterem. A szülők pedig végre megtanulják: a családban nem ők a főnökök – hanem a 4 kilós, ordító jogvédő.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése