Szegény Magyar Péter. Komolyan mondom, lassan már gyűjtést kellene indítani számára „Szerencsétlen Politikusok Alapítvány” címen. Nem azért, mintha anyagilag rászorulna, hanem mert ilyen balsors mellett még a Himnuszt is újra kellene írni: „Bal sors, akit régen tép, az most különösen tép.”
Először a volt barátnője lép színre, aki úgy dönt, hogy a közös csevegésüket nemcsak megőrzi, de egyből sajtótermékké is konvertálja. Ez ma már a magyar startup-szektor: van, aki applikációt fejleszt, van, aki titkos beszélgetéseket értékesít. Mert ugye az érzelmek mulandók, de az ex-beszélgetések örök értéket képviselnek a bulvárban.
Aztán jön Kollár Kinga, aki akkora amatőr, hogy ha egy kártyapakli lenne, akkor a joker is többet érne nála. Ő ugyanis vidáman és hangosan beismeri, hogy az EU-s kórházpénzeket szándékosan blokkolták. Nem elég, hogy kimondja, még örömködik is rajta, mintha éppen megnyerte volna a bingót a művelődési házban.
Az ember ilyenkor tényleg megkérdezi: vajon ezeknek senki nem szólt, hogy amit gondolnak, azt nem feltétlenül kell ki is mondani?
És amikor már úgy tűnik, hogy ennél lejjebb nincs, kiderül: a kitüntetettjei között van pornószínésznő, valamint egy írónő, aki olyan modern mesét ír, ahol Juliska beleszeret a boszorkányba, mert rájön, hogy leszbikus. Ez már nem Grimm, hanem Grimm Reality. A népmesékben eddig is volt boszorkány, de itt új szintre lépünk: mostantól a gyerekmesét csak 18+-os karikával lehet árusítani a könyvesboltban.
Aztán érkezik Tarr úr, aki, mint egy rossz kabaréban, elszólja magát: adót fognak emelni. De sebaj, mert „a nép úgysem veszi észre a választásokig”. Ez így, kimondva, olyan, mint amikor a bűvész már a trükk előtt elárulja, hogy a nyúl valójában a kalap alatt van.
És mikor már tényleg mindenki azt hiszi, hogy a cirkusz befejeződött, jön Ruszin-Szendi kapitány, aki lakossági fórumot tart, de nem kérdésekre válaszol, hanem fegyvert fitogtat. Az embernek olyan érzése támad, mintha a közmeghallgatás forgatókönyvét egy Tarantino-film producerelte volna.
A végén pedig rájövünk: Magyar Péter hetente új botránnyal ajándékoz meg minket, mintha valami groteszk adventi naptárat nyitogatnánk, csak itt minden ablak mögött egy újabb pofára esés lapul. Magyar Péter élete lassan nem politikai pálya, hanem valóságshow: „A Nagy Barátok Árulása”. A különbség csak annyi, hogy ebből nem lehet kiszavazni magunkat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése