Agymenés 462.

Az Örökmorgók Örök Mantrája – avagy minden baj forrása: Orbán Viktor

 

 

 

 

Vannak, akiknek az élet egyetlen logikai láncra épül: ha valami rossz történik, annak csak egyetlen oka lehet – Orbán Viktor. Ezek az emberek a kocsmák, kommentfalak és nyugdíjasklubok élő jukeboxai: dobj be nekik egy fröccsöt vagy egy felest, és azonnal elindul a lemez.

 

„Régen minden jobb volt.”

 

Bezzeg, amikor húszéves voltam, feszes volt a bőröm, csillogott a szemem, és a pasik/csajok sorban álltak az ajtóm előtt! – sóhajtja az örökmorgó. Csakhogy az idő vasfoga harapott, nem a politika. A gravitáció nem kérdezte meg Orbán Viktort, mielőtt a ciciket lefelé húzta és felfelé száguldottak a kilók. De egyszerűbb az öregedést is a miniszterelnökre kenni, mint szembenézni a naptárral.

 

„Nem jövök ki a fizetésemből.”

 

Három gyerek, két válás, ügyvédi számlák, gyerektartás – csoda, hogy a pénz fele elúszik? A maradékból persze mindig jut lottóra, cigire, sörre, haverokra. De a végeredmény nem változik: Orbán Viktor a hibás! Mert ki más lehetne a felelős a magánéleti csődért, ha nem a miniszterelnök?

 

„Nincs munkám.”

 

Az iskolapadból kiugrott, a könyv szaga idegesítő volt, a gyárkapu túl messze van, a város szélén lévő üzemig pedig végképp nem érdemes buszra szállni. Könnyebb a Netflixet nézni sörrel a kézben, mint munkába járni. A fotelharcos logika szerint persze nem a lustaság a probléma, hanem Orbán Viktor, aki még a kanapéhoz is odaszögezte őket, nehogy dolgozni kelljen.

 

„Az életem romokban hever.”

 

Ha a rulettkerék dönt helyetted, ha az üveg a legjobb barátod, és ha a család már csak karácsonykor ír rád udvariasságból, akkor bizony könnyen elhiszed, hogy valaki odafent szándékosan tönkretette az életed. És naná, hogy nem te voltál az, hanem Orbán Viktor! Ő húzta a kart a félkarú rablón, ő töltötte tele a poharat, ő csomagolta a bőröndöt, mikor az asszony elment.

 

„A gyerekekre már végképp nem jut pénz.”

 

Szívszorító történet – amíg ki nem derül, hogy a legújabb iPhone ott lapul a zsebben, a negyedik használt autó áll a ház előtt, amire havonta új turbót kell venni, és a reggeli rituálé három energiaitalból, két kávéból és egy doboz cigiből áll. A gyereknek persze „nem jut”. De ha valaki felteszi a kérdést, hogy miért, a válasz nem a rossz pénzkezelés, hanem Orbán Viktor.

 

„Kevés a nyugdíjam.”

 

Aki negyven évig feketén dolgozott, a zsebbe csúsztatott borítékokat jobban szerette, mint a bejelentett fizetést, annak most van egy apró meglepetés: a nyugdíj alacsony. És persze nem a járulékfizetés hiánya miatt, hanem mert Orbán Viktor ellopta a jövőt. Még az időgépet is, amely visszamenőleg bejelenthette volna őket.

 

A Nagy Kollektív Feloldás

 

Az örökmorgó univerzum egyszerű: nincs személyes felelősség. Nem számít a rossz döntés, a kihagyott lehetőség, az elhibázott életstratégia. Ha eltörik a pohár, ha kilyukad a zokni (aka Hadházy Ákos), ha savanyú a tej, ha megcsal a feleség, ha nem hívnak vissza az állásinterjúról – a végkövetkeztetés mindig ugyanaz: 

 

Orbán Viktor a hibás.

 

Ő a kifogások svájci bicskája, a mindenes magyarázat, az univerzális mumus. Az örökmorgók szívében ő nem is ember, hanem egy természeti jelenség: olyan, mint az eső, a huzat vagy a szúnyoginvázió. Minden baj gyökere, minden kudarc végső okaihoz rendelt aláírás: Orbán Viktor.