Agymenés 473.

Az ideológiai gyilkos önigazolása

 

 

 

Mi jár annak a fejében, aki pusztán egy másik ember gondolatai miatt emel kezet rá? Mi késztet valakit arra, hogy az élet legszentebb határát átlépve elvegye más létezését – nem kenyérért, nem pénzért, hanem azért, mert nem tetszik neki, amit gondol, vagy amit mond a világról?

 

Egy magát antifának nevező támadó vajon mit érez, amikor ököllel, bottal vagy késsel sújt le? Elhiszi magáról, hogy „igaz ügyet” szolgál? Hogy az erőszak tisztává mosódik, ha a zászlón, amit lenget, jól csengő jelszavak állnak? Vagy csupán saját gyűlöletét önti formába, miközben az erkölcsi fölény álmába ringatja magát?

 

És vajon miben különb egy ilyen ember a közönséges rablógyilkostól? Abban, hogy amaz pénzt akar, ő pedig igazságot hazudik? A tett végeredménye ugyanaz: egy élet véget ér, egy család szétesik, egy gyermek árvává válik. Akkor miért tekintse bárki is „magasabb rendűnek” az ideológiai bűnöst?

 

Sőt, nem éppen fordítva van? A rablógyilkos legalább nem csomagolja be tettét a jóság mázába. Nem áltat senkit azzal, hogy ölni erkölcsi kötelesség. Ezzel szemben az ideológiai gyilkos piedesztálra állítja magát: ő nem bűnt követ el – legalábbis saját logikája szerint –, hanem „szolgálatot tesz”. Csakhogy ezzel kétszeresen vét: először az áldozat ellen, másodszor az igazság ellen.

 

Hol van ebben az ember? Hol van a lelkiismeret? Hol van a felismerés, hogy a másik véleménye nem börtön, hanem a szabadság alapja? Hiszen ha egy gondolatért ölni lehet, akkor bármelyikünk sorra kerülhet. Akkor a világ már nem vitákból, hanem vérből épül.

 

De igen, van különbség a rablógyilkos és az ideológiai gyilkos között. Nagy különbség. Az utóbbi talán veszélyesebb, mert miközben a gyilkolásban semmi emelkedett nincs, ő képes azt „erkölcsi tettnek” hazudni. És ez a hazugság az, ami leginkább fertőzi a társadalmat.

 

Aki életet olt ki, vagy egyáltalán bántalmaz mást, aminek akár halál is lehet az eredménye, mert más a politikai vélemény, az nem antifasiszta, az nem szabaságharcos és a legkevésbé sem hős. Csak egy gyilkos, aki zászlót lenget, hogy annak a fedezékébe bújva könnyebb legyen bántani és ölni.