Agymenés 482.

A politikai nekrofília

 

 

 

Tragédia történt: egy vezető rendőr véget vetett az életének. A normális világban ilyenkor az emberek elcsendesednek, fejet hajtanak, és hagyják a családot gyászolni. De mi nem a normális világban élünk, hanem a magyar közélet cirkuszában, ahol a ravatalra nem virág kerül, hanem mikrofonállvány és "élőlájv" megy.

 

A még ki sem hűlt teste fölött már ott toporog a komplett ellenzék, mint a bulvárhiéna, aki vérszagot érez: „Ez bizony a Fidesz bűne! A rendszer kergette a halálba!” – harsogják, miközben a család megrendültségében még azt sem tudja, hogyan fogja eltemetni az apát, a férjet, a fiút. Gyász helyett politikai csatazaj, részvét helyett Facebook-posztok, ahol a krokodilkönnyek mellé odacsapják a szokásos pártlogót.

 

Ez már nem politika, hanem stand-up tragikomédia. Az ember nézi, és azon gondolkodik: vajon ezek tényleg hiszik, hogy a halál oka nem egyéni tragédia, nem emberi válság, hanem azonnal és kizárólag a „mocskos kormány”? Hogy elég egy cikk, egy poszt, egy komment, hogy egy felelős beosztásban dolgozó ember eldobja az életét? Vajon van még egyáltalán határ, amit nem lépnek át a kattintásokért?

 

Képzelem, ahogy a politikai stábok ülnek a kampányfőhadiszálláson:

 

– Kolléga, meghalt egy rendőr. Mit csináljunk?

– Gyorsan gyártunk belőle cikket! Keressük meg, hogy biztosan a Fidesz a hibás.

– És a család?

– Az kit érdekel, nekik úgyis mindegy, mi meg hozunk belőle két százalékot a közvélemény-kutatásban.

 

Az ember már szinte várja a gyászjelentéseket új stílusban: „Szeretett férj, apa, kolléga volt – és természetesen Orbán miatt halt meg.”

 

Ez az egész nem más, mint politikai nekrofilia. Élősködés a halálon, dögevés egy emberi tragédián. Mindezt úgy, hogy közben ájtatos arccal emlegetik az „emberséget”, a "szeretetet" és a „tiszteletet”. Cinikus színház, ahol a gyász nem más, mint díszlet, a sír pedig kampányplakát.

 

A legszomorúbb, hogy ebben a játszmában az elhunyt már csak eszköz: egy fegyver, amit a másik oldal ellen lehet fordítani. És miközben a politikusok egymást túlkiabálva harsogják, ki a hibás, a család egyedül marad a fájdalommal, a csenddel, a hiánnyal.

 

Ez több mint ízléstelenség. Ez a jellemtelenség szótárba illő definíciója.