Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 499.

Gyűlöletország 2025 – a legújabb évad


 

Van egy rossz hírem: Magyarország hivatalosan átcsapott politikai valóságshowba. A különbség csak annyi, hogy itt nem lehet kiesni – legfeljebb börtönbe kerülni, vagy a Facebook-kommentmezőben a virtuális máglyán elégni.
 

Epizód 1.

 
Egy ex-gyermekvédelmi dolgozó mesél, miszerint „hallotta, hogy hallották, hogy valaki mondta”. Bizonyíték? Ugyan már! Elég a sejtetés, hiszen a néző úgyis odaképzeli a vért, a könnyet, meg a főgonoszt.
 

Epizód 2.

 
Egy titkosszolgálati messiás fogja magát, és kiposztol két politikust. Mert ha valakinek 54 ezer követője van, az már eleve feddhetetlen, nem? A közönség tombol, popcorn fogy, a jogállam pedig közben nyugdíjazva.
 

Epizód 3.

 
Jön a videósztár, aki egy arctalan betelefonáló alapján közli: Ózdon éjjelente fekete autók vadásznak fiúkra. Apró baki: Ózdon 2009 óta nincs gyermekotthon. De kit érdekel a térkép, ha ott a dráma?
 
És itt elszabadul a pokol. Politikusok, influenszerek, celebek, youtuberek, mind egy nagy "Ki tud nagyobbat hazudni?" versenyen. A tét: lájkok, megosztások, és persze a joggal való teljes hancúrozás.
 
A közönség? A kommenthuszárok, akik mindent jobban tudnak: Orbánt Grazban tartják hibernálva, Anikó asszonyt Kecskeméten csavarozzák újra, a felcsúti juhász halála pedig maga a Da Vinci-kód. Ők az új „néptribunusok”, csak sokkal több Caps Lock-kal.
 

A szereplők?

 
– Puzsér, aki már csak decibelekben politizál.
– Perintfalvi, aki szavanként legalább egy káromkodással dolgozik.
– Pottyondy, aki minden reggel felkel, és úgy érzi: ma is ideje lövészárkot ásni, de közben nem árt mocskos szavakkal dobálózni.
– És a többiek, akik úgy gondolják: ha nincs program, jó lesz a hisztéria is.
 
A kormány? Természetesen a producer. Ők dobják be a témát, amitől mindenki őrjöng. Akció–reakció, az ország pedig lassan egy permanens kommentháborús zóna.
 
De ne feledjük: 2026 után is együtt kell élnünk. Az ellenfél majd lehet a fodrászunk, tanárunk, orvosunk, autószerelőnk. Csak hát ciki lesz, ha közben az egyik fél arról van meggyőződve, hogy a másik sátánista pedofilgyilkos. Akkor aztán tényleg lesz "hajadismilyenmár", és véletlenül csillámpóni kerülhet az elegáns limuzinodra.
 
Így születik meg a magyar politika új műfaja: kabaréval kevert népítélet, ahol mindenki főszereplő, senki sem ártatlan, és a végén nem tudni, ki röhög kinek a kínján.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...