A Kommunikációs Analfabéták Társasága
Létezik egy ősi, titkos rend: a Kommunikációs Analfabéták Társasága. Tagjai köztünk élnek, álruhájuk civil: gyakran barátnak, kollégának, vagy — isten őrizz — rokonként mutatkoznak be.
Ők azok, akik úgy olvassák el az üzenetedet, mint a hieroglifákat: áhítattal, de megfejteni már nem sikerül nekik. Vagy nem akarják. Ki tudja? A végén úgyis mindig te vagy a hibás.
Írsz nekik egy gondosan megfogalmazott mondatot, benne időpont, kérdés, határidő, netán egy „Szia, hogy vagy?” — ők pedig rápillantanak, majd úgy tesznek, mintha egy madár röpte lett volna, pontosabban a röpte közben elengedett végtermék. Látták, van, volt, odapiszkolt valamitm,de hát mit is lehetne mondani? „Oké”? „Köszi”? „Bocs, most nem érek rá”? Áh, túl sok karakter, túl sok értékes idő a drága görgetésből.
Majd eljön a nap, amikor a dolog nem történik meg. Amit te jeleztél, kérdeztél, egyeztettél volna, de nem válaszoltak — nos, az valahogy mégis a te bűnöd lesz.
„Miért nem szóltál?” — kérdezik orrcimpájukat remegtetve, vérig sértve, miközben öt napja olvasták, amit írtál, csak éppen a két TikTok videó között nem volt idő és kedv a válaszra.
„Én azt hittem, ez csak úgy lesz!”
„Túl direkt voltál.”
„Nem tudtam, mit mondjak.”
„Én nem csetelek.”
„Hagyni kell időt ülepedni.” (Mire? A semmire?)
És ekkor már nem egyszerűen csak nem válaszolnak: most már megsértődnek. Duzzognak. Passzív-agresszíven árad belőlük a sértett energia, mint olaj a Tiszába. És természetesen te vagy a rideg, figyelmetlen, érzéketlen, nem empatikus, elhanyagoló bunkó.
Ők pedig a kis kaktuszlelkek, akik nem kérnek sokat, csak hogy mindent kitalálj helyettük, de ne zavard őket felesleges reakcióelvárásokkal.
És most, ha ezt magadra vetted — akkor legalább egyszer végre valamire reagáltál.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése