Minden ellenzéki politikus hangosan veri az asztalt, hogy „nincs vécépapír a kórházakban, mert a kormány ellopott mindent!”. Az ember már lassan azon sem lepődne meg, ha egy sajtótájékoztatón előhúznának egy üres vécépapír-gurigát, és könnyes szemmel ráírnák: „Ez is a NER áldozata.”
Csakhogy közben a valóság mást mutat. Ott van például ez a hősies kép egy random magyar kórházból: a vécékefe, láncra verve, mint egy közepesen veszélyes bűnöző. Mert ha nincs odaláncolva, reggelre hűlt helye. A vécéülőke már csak emlék, azt nem lehet leláncolni, ezért úgy tűnik, az is hazavándorolt valakihez a szatyorban, talán antik ereklyeként.
Szóval az igazság valahol a klotyó és a bilincs között van: nem csak az állam nyúlkál a kasszába. A vécékefelopási statisztika például valószínűleg titkosított honvédelmi adat, de az biztos, hogy a „kórházi vécékefét otthon használni” mozgalom gyanúsan virágzik. Egyes elméletek szerint az új luxus: aki vécékefét tud szerezni az SZTK-ból, netalán valamelyik nagy, megyei kórházból, az már minimum félúton van a felső tízezer felé.
És míg a politikusok a vécépapíron vitatkoznak, addig a valós élet egy láncra vert kefében manifesztálódik. Mert nálunk a közvécé nem intézmény – az a frontvonal. És ott csak az marad meg, ami láncra van verve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése