Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 247.

Peti és a Tusványosi Trónharc

 


Peti, drága Peti!
 
Hát megsértődtél? Már megint? Tudod, ez már a negyedik hiszti a héten, és még csak hétfő van. De ne aggódj, az érzelmi állóképességed épp olyan stabil, mint a népszerűséged – vagyis... hát, na, érted.
 
Szóval most azon szomorkodsz, hogy nem hívtak meg Tusványosra? Igazából nem nagyon értem, hogy mire számítottál, tudod, azok után.... Arra, hogy majd a tusványosi nyári szabadegyetem vörös szőnyeggel vár, és kifeszítenek még egy cuki, "Peti, gyere, minden rendben, nem haragszunk" molinót is? Azt remélted, hogy tapsikolnak neked, mint a sárló mamikák a rendezvényeidet, amikor belibbensz, mint egy politikai Pán Péter, aki nem akar felnőni, de nagyon szeretne végre valahol fontos lenni?
 
Hát látod, én sem tudom, miért nem hívtak meg? Lehet, hogy a szervezők nem akarták, hogy árnyék boruljon a rendezvényre. Értsd szó szerint, ugyanis mind tudjuk, hogy az egód árnyéka eltakarta volna a színpadot.
 
Az sem kizárt, hogy valóban félnek. Tőled, igen, ahogy reméled, csak éppen azért, mert eddig az volt a menetrend, hogy akit te megöleltél, megszeretgették, az másnap lemondott és gyorsan visszavonult, jobb esetben egyszerűen eltűnt. Te vagy a politikai Midasz király – csak amit te megérintesz, az nem arannyá, hanem kínos PR-válsággá változik.
 
És azért ne feledkezzünk meg az ex-nejed szavairól sem: „Az árulás nem teljesítmény.” Hát ez betalált, mi? Olyan volt, mint egy érzelmi dróncsapás – pontos, gyors és megsemmisítő. Leginkább azért, mert nem otthon hangzott el, a nappali sarkában, hanem már a közbeszéd részévé vált. Majd jönnek a pólók is ezzel a szlogennel, ha más is MLM pártot akar, Copy/Paste Magyar Péter.
De ne csüggedj, Peti. Lesz még rendezvény, ahová meghívnak. Például a "Magányos Politikai Emlékek Kiállítása", vagy a "Volt Valakik Konferenciája". Ott még lehet esélyed főszónokként. Reméljük, igen hamar.
 
Addig is, ne próbálj visszakúszni az ajtón, ha egyszer kidobott a rendszer – főleg, ha közben még az ajtófélfát is elárultad, és a lelkedet is eladtad.
 
Tusványos nem a te helyed, Peti. Az már nem az a színpad, ahol tapsot kapsz – maximum a takarítóktól, ha végre lelépsz és az utánad maradt mocskot végre eltakarítják.
 
Küldünk egy üdvözlőlapot.
 
Hátoldalára ráfér az egész politikai karriered.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...