Türelmi Zóna az M7-esen
Szeretném megkérni minden jóérzésű honfitársamat, hogy a „mélyszegény” balatoni hétvége után – amikor hősi egyszerűséggel 3 ezer forintos strandbelépőért, 4 ezer forintos palacsintáért és 5 ezerért kistányérnyi lángosért harcoltak az aranylábú nép egyszerű gyermekei – legyenek szívesek hazafelé az M7-esen türelmesen pöfögni.
Tudom, nehéz. A klíma küzd az autóban a húsz kiló naptejjel, a gyerek hátul már negyedszer kérdezi, hogy „mikor érünk haza?”, és a rádióban semmi más nem megy, csak hogy drágul a benzin, meg hogy nincs árstop a dugóra.
De kérlek titeket, legyünk türelmesek, hiszen a dugó nem ellenség, csak egy közösségi élmény. Egy spontán lakógyűlés - négy keréken.
Olyan lakógyűlés, ahol mindenki egyszerre jön rá, hogy a Balatonon mélyszegénynek lenni a legdrágább életforma.
Szóval ne dudálj, ne előzz a leállósávon, ne írj posztot a dugóról posztolók dugójáról. Inkább tekintsd ezt a lassú hömpölygést egy terápiás levezetésnek, ahol kipárologhat belőled a forralt sör, az olajos hekk és a lángosinfláció.
Aki pedig igazán mélyen átérzi ezt az élményt, az ne felejtse el hétfő reggel újra megosztani, hogy „minden pénzt megért!”, de csak szigorúan egy hisztis poszt után, milyen drága is az élet, és már az ajtót veri a Provident futár.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése