Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 234.

 „Alaptörvény Hülyeségi Cikkelye” – avagy mindenki joga a teljes elhülyüléshez

 


 

Mindenkinek joga van hülyének lenni. Sőt, ma már kötelessége is, legalábbis úgy tűnik, hogy bizonyos körökben az ész nem erény, hanem sértés. Elvégre mit képzel magáról az az ember, aki érveket használ egy vitában, amikor ott van a mindent vivő ütőkártya: „az én véleményem is számít!”
 
Számít, drága polgártárs, hát hogyne számítana. Ugyanúgy, mint a sarki galamb véleménye a kvantumfizikáról. Mert nálunk mindenki szakértő. Vakcinaügyben, gazdaságban, klímakérdésben és holdjárásban, de legfőképpen magas politikában. 
 
A jog a hülyeséghez szent és sérthetetlen. Még jó, hogy nem követel hozzá érettségit – csak hangerőt és egy Facebook-profilképet.
 
A közösségi médiában pedig már gyűlik is a Hülyeség Nemzeti Kerekasztala, ahol a tagok nap mint nap elmagyarázzák egymásnak, hogy a Föld lapos, a vízmemória gyógyít, és a politikusuk sosem hazudott, csak taktikusan nem mondott igazat .
 
És ha valaki mégis kételkedni mer? Hát akkor ő a hülye! Mert ma már a hülyeség nem szorul magyarázatra. A gondolkodás viszont igen.
 
Szóval igen, mindenkinek jogában áll hülyének lenni. De talán nem mindenkinek kellene élnie vele. Vagy legalább ne államtitkári vagy miniszteri, netalán miniszterelnöki babérokra törő rangban.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk