Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 273.

Liturgikus Naptár – Péteri Rítus szerint (Verzió: 2025)


 

I. Évkör: A Kampánykezdet Nagyböjtje
 
Fő színe: Tűzpiros (a kommentmezők árnyalatában)
Nagykedd (alias: Bejelentés Napja)
„És szólt: jövök. De nem egyedül. Egy stábbal.”
Médiás Nagypéntek
A nap, mikor mindenkit letilt, aki nem tapsol elég hangosan.
(Emlékezzünk: ne lájkolj, ha kételkedsz!)
Stúdióvasárnap
A hetedik napon pihen, majd felkel, és podcastot indít.
 
II. Évkör: A Vízre Szállás Ünnepe
 
Fő színe: Ár-apasztott kék és influenszer-bézs
Tiszavízkereszt (július első evezős szombatja)
Péter megmártózik a nemzet szomorú könnyeiben – vagy egy jól beállított hullámban.
Farönkvasárnap
„Ő nem úszik, nem jár – lebeg.”
A vízen járás napja, ahol a nép elcsendesül... majd videót vág.
Szent Drón Napja
A repülő technika, mely mindig fentről néz le ránk, akár egy kampánytanácsadó a gyakornokra. Ez a nap nem másról szól, mint: „mutasd a népnek, mit csak a felhők látnak.”
 
III. Évkör: A Posztolás Hétköznapjai
 
Fő színe: #Hashtag-szürke
Engesztelő Kedd
Ekkor törlik a kellemetlen interjúkat. A nép megbocsát, ha új sztori jön.
Kétszínű Szerda
Váltás: tegnap még politikán kívüli volt, ma már kormányzóképességet sugároz.
Csak erősen hiszel benne, ha elég gyenge az alternatíva!
Szponzorcsütörtök
A nap, mikor minden nyilatkozat egyben termékmegjelenítés.
„És ő monda: szeretem a népet. És a Fitbit-em is.”
 
IV. Zárókör: Az Ígéret Hete
 
Fő színe: Optimizmus-türkiz és Hirtelen-háttérváltás barna
Előválasztási Péntek
Mindenki várja, lesz-e valami. Nem lesz. De poszt lesz.
Fényképes Szombat
Minden helyi nénihez lehajol egy képre. Kivétel: ha túl kemény a beton.
Utolsó Vasárnap (Záró Facebook-szentmise)
Élő adás, orgonazene helyett Bluetooth-hangfal, kommentekből olvasott olvasmány. „Testvéreim, ne feledjétek: minden politikus egyedül jön, de 15 ember szerkeszti az erről szóló videót.”
 
És lőn így a naptár kerek, mint a kampánytúra bringás kocsija.
Követni nem kötelező – de aki nem követi, az lemarad egy jól megszerkesztett igazságról.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk