Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 244.

POP MART – a plüssbe csomagolt pokol kapuja - avagy hogyan veszted el a kontrollt a harmadik doboz után

 


Az egész ártatlanul kezdődik. Azt mondod, csak egyet veszel. Azt, ami cuki. Amit a boltban láttál a kirakatban, tudod, azt a kis nyunyót, aminek szivárvány szeméből árad a démoni báj. Aztán hazamész, kibontod... és BUMM. Nem az van benne. Valami más. Valami... sötétebb. Egy különös figura, aminek sapkás nyúl feje van, de emberfoga. De már megszeretted. Olyan fura, hogy már szép.
 
Második doboz.
 
„Csak hogy legyen párja.” – hazudod magadnak. Aztán megint nem az, amit akartál, de ez is... Hát, különleges. Már google-özöd, hogy melyik karakter melyik szériából van. Már tudod, mi az a "chase".
 
Harmadik doboz után megtörténik a visszafordíthatatlan:
 
🌀 Elkezded cserélni a duplikátumokat egy Facebook-csoportban egy pesti aluljáróban, mint régen a Pokémon-kártyákat, csak most harmincévesen teszed ugyanezt.
🌀 A fizetésed 8%-a blind boxokra megy.
🌀 Megtanulod kívülről a dizájnerek nevét: Skullpanda, The Monsters, Labubu – ők már nem figurák, hanem művészi társak, lelked tükrei.
🌀 A polcodon helyet csinálsz, a családi fotók már a fiókba kerültek. A helyükön most POP MART királyság trónol.
 
És mikor már mind megvan...
 
Megjelenik az új széria. Neon éjjellátós pingvinverzió. Limitált. Előrendelésben már elfogyott. És te ott állsz, remegve, újra, a bolt előtt.
Ez már nem gyűjtés. Ez hitvallás.
 
POP MART: mert a kawaii démonok is megérdemlik, hogy gyerekszobák helyett felnőtt lakásokban rémálommá váljanak.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk