Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 256.

Schrödinger Pétere – avagy a macska, amelyik egyszerre ellenzéki és kormánypárti

 

 


Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy politikai doboz, benne egy különleges macskával. A neve: Magyar Péter. Vagy a macska neve volt az? Vagy ő volt a doboz? Vagy ő rakta bele saját magát? Ezt már senki se tudta.
 
A doboz kívülről nemzeti színű volt, belülről Brüsszel-kék. A macska pedig egyszerre nyávogott az igazságosságért meg a polgári Magyarországért, miközben elfelejtette, ki is volt az előző gazdája.
 
A fizikusok csak álltak értetlenül és próbálták beazonosítani a beazonosíthatatlant:
 
– Ez a macska egyszerre ellenzéki és kormánypárti.
– Sőt, néha még influenszer is! – tette hozzá egy TikTok-kommenthuszár.
 
A doboz tetején volt egy gomb: ha megnyomtad, élő Facebook-videó indult, amiben a macska forradalmat hirdetett, majd három nap múlva visszavonult pihenni egy kormánypárti VIP pihenőbe.
 
A macska egyensúlyozott: egyik mancsa a NER-en, másik a Momentumon nyugodott, a harmadik meg az ATV stúdióajtaját kaparta, miközben farkával a NER-t verte, és kereste, a negyedik mancsa hogyan érhetne el mindeközben Brüsszelig.
 
És amikor végre kinyitották a dobozt, kiderült: a macska már nincs benne. Elszaladt a Tisza- menti lápos panelrengetőbe, és azt nyávogta:
 
– Én vagyok a változás!
– De akkor mi volt az eddig? – kérdezte egy tudósító.
– Hagyjuk a múltat! A jövő én vagyok – nyávogta, és új dobozt keresett, ahol újra egyszerre lehetett minden és semmi.
 
Így lett Magyar Péter a Schrödinger-macska: egyszerre él, nem él, harcol, megbékél, de legalább mindig van róla egy élő közvetítés.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk