Emberhasználati útmutató
Régen minden világos volt: Az embereket szerettük, a tárgyakat használtuk.
Ma már összekeveredtek a szerepek – a hűtőt öleljük meg lefekvés előtt, és a munkatárs a frusztráció box-zsákja.
Az ember ma már többfunkciós eszköz:
– reggel kávéfőző (csak nyomd meg a gombját, hozza is a presszót az ágyba),
– napközben tárgyalóasztal (mindenki ráteszi, amit akar, ha haragszik, belerúg a lábába),
– este lelki kuka (ne kérdezz, csak hallgass).
A szeretet? Letöltöttük volna, de lejárt a próbaverzió. Az empátia meg vírusos lett, karanténban van. A beszélgetés idegesítő, az érzések „nehezítik a működést”.
Mindent azonnal eldobunk. Nincs már „megjavítom” – van helyette megrendelem az újat. A telefonnál ez még oké. Csakhogy ugyanígy vagyunk az emberekkel is:
Ha barátod már nem úgy reagál, rossz a töltése, hát törlöd.
Ha szeretőd nem frissít, frissíted le újra – egy másikkal.
Ha a házastárs lefagy, jön az új modell: gyorsabb, kevesebbet kérdez, jobban néz ki.
A kommunikáció ideje lejárt – most cseregarancia van - a kapcsolatokra is.
A tárgyaknak van értékük. Az embereknek hasznuk. És ha már nem működnek elég hatékonyan, nem kérdezünk: kidobjuk. Eldobjuk.
Használati utasítás:
– Ne szeresd, csak töltsd fel.
– Ne beszélgess vele, csak frissítsd.
– Ha sír, indítsd újra.
– Ha gondolkodik, cseréld le.
És ne csodálkozzunk, hogy káosz van: amikor a robotporszívónk jobban meg van becsülve, mint a nagymamánk,a hűtőajtót tovább tartjuk nyitva, mint a párkapcsolatainkat, és egy szelfit tovább szerkesztünk, mint egy veszekedést próbálunk elcsitítani, akkor tényleg gond van.
Pedig nem a világ nem romlott el – csak már nincs hozzá szerviz, és senki nem olvasta el a használati utasítást.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése