A Magamutogatós Bácsi Kongresszusa – Avagy így építsünk pártot egy webshop köré
Nagykanizsa, kék fények, keresztbe tett karok, hoodie, színpad. Valami történik. Valami nagy. Legalábbis ezt próbálta elhitetni velünk az a bácsi, aki a saját márkás pulcsijait árulja, és most kongresszust tartott a hozzá illő politikai formációval.
A színpadon állva, kicsit dadogva, néha hablatyolva, néha csak levegőt keresve mondta: – Hogy...öööö... az emberek, a magyar emberek... tehát én... vagyis nem én, hanem mi, de inkább ti... szóval közösen... tehát: változás kell.
Mondta ezt olyan arccal, mintha épp feltalálta volna a kenyeret, vagy legalábbis újra csomagolta volna celofánba, TISZA logóval.
Rost Andrea közben elővezetett egy mentorprogramot, ami annyira újszerű volt, mint a harmadszor újrahasznosított papír. Kedves, szép, csak semmi konkrétum. Ilyeneket már most is csinálnak sokan, csak nem kongresszuson, hanem meló után, saját szakállra.
A másik fellépő, Bódis, komolyan kijelentette, hogy a Tiszának bizony nem fogja egy központi hatalom megmondani, mit tegyen. Igaza van – most Weberek mondják meg nekik, akik bár nem központiak, de svájci precizitással osztják a briefeket.
Szóval a kongresszus, ahol minden második mondat úgy kezdődött, hogy „Mi nem olyanok vagyunk, mint ők, hanem mások, tehát mi…”, valójában egy PR-esemény volt. Egy kék fényű önszeretet-szeánsz, ahol a vezér saját magát tapsolta meg – és közben rendelt egy újabb raklap pulcsit, mert hát indul a kampány.
Kongresszust tartott tehát Nagykanizsán a magamutogatós bácsi, a webshopja köré szervezett párttal. A jövő elkezdődött.
Kár, hogy már most is úgy néz ki, mint a múlt – csak új logóval, új termékfotóval, és ugyanazzal a narratív dadogással: „Mi... tehát mi vagyunk azok... akik... ha mi nem... akkor más se.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése