A vendég mindig csillagos – avagy agymenés a vendégértékelés egyirányúságáról
Értékeld az éttermet!
Értékeld a pincér mosolyát, az asztalterítőt, a kenyérropogást, a vécépapír nedvességtartalmát!
Értékeld a múzeumot, ahol nem mosolygott eléggé a dinoszauruszcsontváz.
Értékeld a taxist, akinek a szájszagát nem árulta el előre az applikáció.
Mert te, kedves vendég, te mindenható vagy! A véleményed szent, mint egy kézfertőtlenítős istentisztelet a plázában. Csak azt ne kérje senki, hogy téged is értékeljenek. Ugyan már!
Mert te lehetsz:
– büdös,
– bunkó,
– részegen szidalmazó,
– kólát a menüre öntő,
– kutyát a bárpultra rakó,
– borravalót nem adó,
– szobaszappant, papucsot és köntös zsebre tevő,
– lehúzós,
– fizetés elől meglógó,
– taxisülésbe hányó,
– vécékefét elcsenő,
...de téged nem értékel senki.
Nemrég egy kínai „gasztroturista” végigette a luxuséttermeket. Öltöny, mosoly, desszertlap – majd a sok tízezres számlákat hátrahagyva meglépett, mint egy Michelin-csillagos Houdini. Egy csillagot se kapott. Egyetlen értékelést se. Maximum a homlokára.
A taxis, akit megkéseltek, na ő se értékelhette a támadót. Pedig milyen szívesen leírta volna: „Nem ajánlom. Sértődékeny. Késes. Nem fizetett.”
De nem lehet. A vendég sérthetetlen.
Ő írhatja, hogy „lehúzós hely”,
„a pincér túl mocos volt”,
„nem volt elég hab a habos kávén”,
„nem volt meleg a hidegtál”,
„a taxi nem repült”,
„a múzeumban nem volt életnagyságú gladiátorharc”.
A vendég egyesével adja az egycsillagokat. Mert ő maga egy szupernóva. Sugárzik, ítél, távozik. És soha, de soha nem kér visszajelzést.
Hát ezért:
Kedves vendég, ha legközelebb tolvaj módjára távozol, vagy csak simán egy büdös bunkó vagy, ne csodálkozz, ha a pincér nem mosolyog. Lehet, hogy fejben már ő is értékelt. Csak nem volt hova beírni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése