Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 289.

Közlekedés magyar módra

 


 

Drága asszonykám, ne melegítsd az vacsorát – hacsak nem svájci fondüt főztél, ami elvan a rezsón akár reggelig is. Én ismételten késve érkezem, de nem azért, mert lustálkodtam volna: csak éppen nem sikerült kikerülnöm a menetrendszerűen érkező balesetet, ami – minő meglepetés – pont az én útvonalamat keresztezte. Mintha a sors Google Mapsen követne, és direkt szervezne velem szembe egy-egy furgon+kamion találkozót, teljes pályás lezárással, mentőhelikopterrel.
 
Most már rutinosan a leállósávban közlekedem, mint valami autós exkluzív klub tagja – balra mentő, jobbra rendőr, középen simán a 2 sávnyi üres aszfalt. Tisztára, mint egy színpad, ahol előadás nincs, csak dudálás.
 
És ne mondd, hogy menjek mellékúton. Ott a 30-as tábla díszeleg, de még azt is csak lépésben lehet megközelíteni, mert az útburkolat inkább emlékeztet egy rosszul varrt steppelt takaróra, mint bármire, amit gumikerekek alá terveztek. Helyenként már csak a kátyúk tartják össze az utat – olyan sűrűn vannak, hogy ha elég gyorsan mész, bele lehet komponálni egy kis Beethoven-szonátát a lengéscsillapítóval.
 
Én már csak abban bízom, hogy egyszer majd nem az úton haladunk, hanem fölötte, drónnal vagy imaerővel, vagy akármivel. De addig is: ne melegítsd azt a vacsorát, kedvesem, inkább fagyaszd le. Hétvégére talán hazaérek. Ha nem jön szembe egy útépítéses konvoj, vagy egy vakond, akit alvállalkozóként szerződtetett az állam az aszfaltozáshoz.
 
Addig is: puszi, és üdv a dugóból! 🫠🚧

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk