Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 214.

Gárdamellényből szivárványos top - avagy a politikai kaméleon evolúciója

 
 

 
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki 2006-ban még bakancsban masírozott,, mellén gárdás címerrel, és büszkén fújta a „turulmadár nemzeti nótát” a Jobbik-szittya ritmusára. Elve nem sok volt, de nézete... hát az legalább cserélhető volt, mint bugyi az esti fürdés után. Akkor még rettegés övezte a liberális szót, és ha valaki DK-t mert suttogni, azt legalább háromszor körbeborotválták a nemzeti zászlóval.
 
Aztán eljött a Nagy Orbánfóbia korszaka. A diagnózis? Krónikus rendszerundor, kemény kísérőtünetekkel: választás előtti memóriazavar, értékvesztés, hirtelen Pride-szimpátia, a nemzeti tudat elvesztése. Így lett a bakancsból balettcipő, a Turulból transzparens, a gárdamellényből szivárványos crop top. Elveik? Azokat még az Wikipedián sem találjuk meg, de nézeteik annál frissebbek – mintha minden héten új influenszert követnének, csak itt épp politikai pártot vagy leginkább #temusmessiás-t,
 
Ma már ugyanaz az arc mosolyog vissza a Pride-on, aki tíz éve még rendet akart tenni a „libernyák káoszban” és vadul rázta a kordont az Andrássy úton, mikor a szivárványos menet elvonult előtte. Széljobb múlt? Ugyan, csak félreértés volt. Mint egy rossz tetoválás, amit most szépen eltakar egy színes zászló vagy egy Che Guevara portré.
 
És a legszebb? Hogy vallják, sőt, elhiszik, hogy mindezt „az ország érdekében” teszik. 
 
Hídemberek lettek, csak nem tudni, hova vezet a híd, és mi van a túloldalon. Talán egy újabb tüntetés, egy újabb szlogen, egy újabb ideiglenes meggyőződés, egy újabb, még gagyibb #temusmessiás
 
Ha pedig valamely ismerősöm magára ismer, az csak a véletlen műve, ugyebár....

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk