Gárdamellényből szivárványos top - avagy a politikai kaméleon evolúciója
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki 2006-ban még bakancsban masírozott,, mellén gárdás címerrel, és büszkén fújta a „turulmadár nemzeti nótát” a Jobbik-szittya ritmusára. Elve nem sok volt, de nézete... hát az legalább cserélhető volt, mint bugyi az esti fürdés után. Akkor még rettegés övezte a liberális szót, és ha valaki DK-t mert suttogni, azt legalább háromszor körbeborotválták a nemzeti zászlóval.
Aztán eljött a Nagy Orbánfóbia korszaka. A diagnózis? Krónikus rendszerundor, kemény kísérőtünetekkel: választás előtti memóriazavar, értékvesztés, hirtelen Pride-szimpátia, a nemzeti tudat elvesztése. Így lett a bakancsból balettcipő, a Turulból transzparens, a gárdamellényből szivárványos crop top. Elveik? Azokat még az Wikipedián sem találjuk meg, de nézeteik annál frissebbek – mintha minden héten új influenszert követnének, csak itt épp politikai pártot vagy leginkább #temusmessiás-t,
Ma már ugyanaz az arc mosolyog vissza a Pride-on, aki tíz éve még rendet akart tenni a „libernyák káoszban” és vadul rázta a kordont az Andrássy úton, mikor a szivárványos menet elvonult előtte. Széljobb múlt? Ugyan, csak félreértés volt. Mint egy rossz tetoválás, amit most szépen eltakar egy színes zászló vagy egy Che Guevara portré.
És a legszebb? Hogy vallják, sőt, elhiszik, hogy mindezt „az ország érdekében” teszik.
Hídemberek lettek, csak nem tudni, hova vezet a híd, és mi van a túloldalon. Talán egy újabb tüntetés, egy újabb szlogen, egy újabb ideiglenes meggyőződés, egy újabb, még gagyibb #temusmessiás
Ha pedig valamely ismerősöm magára ismer, az csak a véletlen műve, ugyebár....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése