Nem vagyok hajlandó csendben maradni - avagy most hol marad a Je suis....
Most éppen hol maradnak a Ju Suis Minden emberek, hol maradnak a szolidaritás hősei? Hol voltak tavaly? Perintfalvi, a NaNe élharcosai és a többi nagy megmondóember miért nem rakták ki a "Je Suis Varga Judit" logót?
Tavaly márciusban, amikor Varga Judit két órán át beszélt a bántalmazásról, pontosan tudtam, hogy igazat mond. Nem lehet ennyire részletesen hazudni, nem lehet elmondani dolgokat így, ha azok nem történtek meg. Ilyen arccal, tekintettel, hangsúllyal még Blaha Lujza sem tudta volna eljátszani, ha nem történik meg. Igen, ami ennél is fontosabb: a testbeszéde, a megtört szünetei, az arca… minden ott volt. Aki valaha átélt hasonlót, felismeri. Mert mi is ilyenek voltunk. Mert pontosan ugyanezt éltem át én is.
Amikor kiálltam mellette, a "haladó" világ hülyének nézett. Lettem fideszes, NER-nyalonc, idióta. Az „ellenzék”, a „nőjogi aktivisták”, a „jogállamiság harcosai” pedig, azaz mindazok, akik addig bántalmazott nőkről szónokoltak, hirtelen csöndbe burkolóztak. Vagy ami még rosszabb: beálltak a gúnykórusba. Puzsértól Somogyiig, Perintfalvin át a fókuszcsoportig. Undorító volt látni.
És nem, nem voltam soha és nem is lettem fideszes. De ha ez a bagázs jelenti az ellenzéket, akkor köszönöm, nem kérek belőle. Inkább maradok a senkiföldjén. Ott legalább nem kell tapsolnom egy bántalmazónak csak azért, mert épp a nekünk tetsző oldalról jött, annak az alomnak a gyereke, és szép köntösbe csomagolja, amikor elárulja azt, aki nem tetszik nekünk.
Pont Perinfalvi írta anno, hogy az árulás bére 30 ezüst. Hát igen, még akkor is, ha ő kicsit más aspektusban tolta az észt.
Több, korábban szintén bántalmazott nőismerősöm mondta el azóta, hogy Magyar Péter hangja, arca, testbeszéde triggereli őket. Ismerik ezt a típust: hideg, számító, empátiamentes, olyan, aki sosem vállal felelősséget. Aki mindig másokat hibáztat. Aki akkor is támad, ha épp őt leplezték le. És tudják, mert átélték, megélték. Ők sikerrel szabadultak, sok év után, akárcsak Varga Judit. Vagy én.
Persze a nagyon haladók, a máskor vad nővédők és gyerekvédők azt mondják: "miért nem vált el előbb", "miért nem mondta el", "miért nem menekült".
Elmondom, én miért nem.
Mert akkor még hittem. Hittem, hogy ez csak egy nehezebb időszak. Hogy majd újra olyan lesz, mint az elején. Hogy én rontottam el. Hogy túl érzékeny vagyok.
Hittem, amikor sírt, és megígérte, hogy megváltozik. Amikor azt mondta, nélkülem semmi. És akkor is hittem, amikor már magamnak sem hittem el, hogy boldog vagyok.
Nem volt pofon – csak szavak. A pofon csak a végén jött. De akkor jó nagyok.
Nem volt vér – csak üresség. Vér is csak később jött. Az volt az utolsó pillanat.
Nem volt rács – csak egy hang a fejemben, az övé, ami idővel az enyém lett. Egyszer zárt csak be, akkor utoljára.
Nem mentem el, mert már nem tudtam, hol végződöm én, és hol kezdődik ő.
Most már tudom: nem akkor vagy gyenge, amikor nem tudsz elmenni. Hanem amikor elhiszed, hogy nincs hova.
A saját gyerekei előtt alázta meg az anyjukat. Zsaroló hangfelvételt készített, amit 14 hónapig lóbált Varga feje felett. A szavazóit lenézi és fikázza, az újságírókat gyűlöli, a nők csak díszletnek kellenek neki. De a fél ország most isteníti, mint valami új Messiást. A #temusmessiás
És senki nem kérdezi meg: hol a határ?
Hol van az a pont, amikor kimondjuk: ez nem fér bele, akkor sem, ha „a NER ellen harcol”?
Senki nem kérdezi meg, miért mindig az áldozatnak kell bizonyítania?
Senki nem mondja ki, miért mindig a bántalmazó kapja a reflektorfényt és a megváltó szerepet?
Én nem tudok hallgatni. Mert én túléltem. És ha van erőm, akkor legalább ennyit megteszek: kimondom, hogy ez így nagyon nincs rendben. Akkor sem, ha utálod a Fideszt, ha soha nem kedvelted Varga Juditot. Nem „bátor”, nem „okos”, nem „jövő”.
Ez a múlt legmérgezőbb arca. Új logóval.
Nos, én változatlanul nem vagyok Je suis Csendben, és pontosan tudom, ez nem gyűjt lájkot. De akkor sem vagyok hajlandó szemen köpni önmagam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése