Szatirikus szösszenet: A Messiás bilincse és a memóriája
Amikor a globalista megváltó újabb lángoló posztban vizionálja Rogán Antalt bilincsben, az ország kollektív fantáziája egy pillanatra fellélegzik. Nem helikopter, nem is gyalog – vélhetően egy drámai, Netflixre kívánkozó bevonulás lesz, füstgéppel és lassított kamerával, miközben valaki valahol zongorán játszik egy szomorú TISZA-rapszódiát.
A posztoló forradalmár szerint akkor lesz valódi ügyészség és igazságszolgáltatás, ha a Schadl-pórázt elvágják, és a gazdit is magukkal viszik. Az olvasó közben véletlenül sem emlékszik arra, hogy ugyanez az ember évekkel ezelőtt a saját titkos hangfelvételeivel akarta megdönteni a rendszert. (A hanganyagok azóta is ott pihennek egy USB-n, valahol egy régi zokniban, egy IKEA-fiók mélyén, ahol az elveszett forradalmak hevernek.)
A kormány nem dőlt meg, a kazetták nem kerültek elő, de a messiásnak bejött: Brüsszelben lett egy puha szék, amiben akkor is megfizetik, ha csak néha-néha eszébe jut beülni.
És hogy miért kell kétharmad a TISZA-nak? – kérdi ő maga. Hát például azért, hogy az összes janicsárt ki lehessen zavarni, kivéve azt az egyet, akinek a múltja valahogy mindig “rég volt, igaz se volt”.
De sebaj, az emberek hisznek. Mert amíg valaki hangosan kiabálja, hogy "mindenki más a tolvaj", addig senki nem hallja meg, hogy a kulcs a bilincshez mindig is az ő zsebében lapult.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése