Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 245.

 Közpénzharcosok – A TEMU-s Álompáros

 

 
A képen két férfi tűnik fel a politikai naplementében, mint egy akciófilm utolsó jelenetében, ahol a hitelesség már rég elhagyta a forgatási helyszínt, jóval a stábtagok előtt.
 
Balra: Ruszin-Szendi Romolusz, a honvédelem egykori fürdőnadrágos nagyágyúja, aki nem csak a hadsereget szervezte újra, de a hasát is – természetesen közpénzből. Úgy tartják, ha beállt a Balatonba, a víz is visszavonult, nehogy közpénzt pazaroljon a hullámzásra. Ő az a férfi, akinek a hátizsákja többet ér, mint a teljes haditechnika, a frizurája pedig hadrendbe áll, amint belép egy lőtérre. Ha nem katonai pályára lép, ma túlélőtáborokat vezetne – ahol a legnagyobb fenyegetés a nyilvánosság lenne.
 
Jobbra: Magyar Péter, a szelfik és filterek koronázatlan királya, a közéleti meccsek örök második menetének kihívója. Pózban erős, szövegben hangos, ökle helyett viszont leginkább a szelfibotja forrósodik. Ő az a bunyós, aki úgy árnyékol, hogy közben a Nap is elbizonytalanodik, és akinek minden mondata annyira szuggesztív, hogy még a tükör is visszafele néz.
 
Ketten együtt: a Kárpát-medencei álomcsapat, ahol az egyik a zsírszövetek, a másik a politikai filterek mestere – a gerinc pedig már csak rekvizitum a díszletben. Ez bizony így együtt a politikai reality válogatottja, ahol a harc nem az igazságért, hanem a TikTok és Facebook lájkokért zajlik. Ahol a narratívát nem a tettek, hanem a pózok írják, és ahol a legnagyobb áldozat nem az ellenfél, hanem a józan ész.
 
Ha egyszer valóban reality lesz a közügyekből, ők biztosan főműsoridőben strandolnak majd a népakarat medencéjében – persze csak akkor, ha valaki más fizeti a belépőt.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk