Agymenés 237.

„Röhögj csak, Magyarország!” – avagy poszt a közösségi média mélységeiből

 

Ha valaki még nem tudná, a közösségi média ma már nem a kapcsolattartás, a véleménycsere vagy az élmények megosztásának színtere – sokkal inkább az erkölcsi leépülés stadionja, ahol minden poszt egy-egy gól a józan ész kapujába.

 

Itt a „” már nem csak nevetés – ez a nemzeti káröröm szent pecsétje. A gúnyos röhögés mostanra univerzális válasz lett mindenre: tragédiára, szegénységre, korrupcióra, leégett óvodára, vagy akár csak arra, ha valaki nem Photoshopolta le elég ügyesen a tokáját.

 

„Hát mi ez, ha nem kabaré?” – írják azok, akiknek a politikai véleménye kimerül a Tibi atya mélységű szentenciákban. És jön rá a 600 röhögős fej, mintha a humor új Aranykora köszöntött volna be, miközben egy ország tűnik el az iróniamentes gödörben.

 

A toxikus posztok olyanok, mint a gyorséttermi kaja: azonnali kielégülést adnak, de belül rohadunk tőlük. Egyik nap még siratjuk a morált, másnap már vérszomjas mémhadjáratban alázzuk a másként gondolkodót, miközben a háttérben halkan játszik a „Mi vagyunk a nemzet lelkiismerete” playlist. Mindez persze következmények nélkül, mert úgy sokkal bátrabb a világ.

 

És amikor valaki próbálna kulturáltan vitatkozni, elmondani, hogy talán nem kéne minden szociális problémát „” alá rejteni? Hát azt kiröhögjük. Mert ebben az országban ha nem röhögsz, akkor te vagy a probléma.

 

Mélyrepülés ez, barátaim. De legalább van wifi a zuhanás közben.