Agymenés 206.

Megélhetési Tarhás Történetek 2. rész: A megosztás ereje – avagy hogyan menekültem meg egy szívecskével

 

 

„Képzeljétek, tegnap este már ott tartottunk, hogy a nagymama a saját mamuszát reszelte le vacsorának, miközben a legkisebb gyerek a falról kaparta le a festéket nasinak. A macska meditált, hogy elnyomja az éhséget, és én... én már a mentolos rágó illatától is sírtam.

 

És akkor jött Ő. Egy hős. Egy angyal. Egy Marianna nevű profilkép nélküli admin, aki azt írta:

 

„Osztva Jászkaraf@szajenő alsó és környéke, remélem, eljut a megfelelő helyre.”

Sírtam. A nagymama is, de lehet, az a mamusztól volt. Minden megváltozott.

 

A megosztás hatására kaptunk három „”-reakciót, két „”-t, és egy kommentet:

 

„Miért nem mész dolgozni?” – de ezt szerencsére töröltem.

 

Nem mondom, hogy minden megoldódott, de a gyerekek már nem vitatkoznak azon, ki szopogassa a konnektort. A macska újra dorombol – igaz, a csap alatt, mert ott még csöpög valami.

 

És én? Én újra posztolok. Újra kérek. Mert ha valamit megtanultam: egy megosztás többet ér, mint ezer kenyér.

 

Folyt. köv: „Mi lett velem azóta, hogy bejutottam a csoportba, ahol letiltottak?” ”