Hurrá! Magyar ember újra az űrben! Eljutottunk a csillagok közé, miközben itthon sokan még mindig a vécépapírhoz sem jutnak el — de nem azért, mert nincs, hanem mert a folyosó végén valaki két zsugorral hazaütötte a Tesco-szatyorban.
De nem számít. A kommentelők már eldöntötték:
– "Ürügy az űr! Addig se kell a valósággal foglalkozni."
– "Űrhajós? A kórházban meg hideg a radiátor!"
És senki nem kérdezi meg, ki vitte haza a szappant. Senki nem néz körül, hogy miért nincs a mosdóban papír. Mert ha egyszer megmondták, hogy minden szar, akkor az szentírás. A mindenszarizmus államvallás lett. Ebben a vallásban nincs helye sikernek, büszkeségnek, eredménynek. Mert az zavarja a hőbörgés békéjét.
Ha valaki csodát tesz, az gyanús. Biztos csak azért csinálta, hogy elterelje a figyelmet a fűtetlen tanári szobáról. Ha egy magyar az űrbe megy, biztos drága volt. Biztos kilopta a vécépapír árát a hajtóműbe. És egyébként is, a fél ország éhezik, ha nem az egész, leginkább az Adrián koktélozva, vagy a Balaton mellett lángosozva.
De éhezik.
A lényeg: mi itt a Földön maradunk kézmosás nélkül, a hátsónkat sem tudjuk már kitörölni, de makulátlan morális fölényben. Mert ha már a világűrt nem tudjuk megérteni, legalább azt jól tudjuk, hogy mindig mindenki más a hibás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése