Nehéz eldönteni, mi volt tegnap a nagyobb pusztítás: a vihar, vagy a vihar utáni kommunikációs krízis. Az első jelenség legalább természetes volt – villámok cikáztak, fák dőltek, tetők repültek, minden a "nagy nyári vihar" forgatókönyv szerint zajlott, még akkor is, ha amúgy igen gáz. A második viszont… emberi teljesítmény, és mint ilyen, sokkal aggasztóbb, sokkal gázabb.
Ott állt a jövő reménysége, a politika Z-generációs Szélkakasa, és méltatlankodott, amiért nem nyitják ki előtte a repteret, mintha ő lenne a királyi család elfeledett sarja vagy legalábbis egy TikTok-influenszer, akinek elmarad a dubaji fellépése, ha azonnal nem repülhet. Az ÖrdögPradátVisel című film jelenete jutott eszembe, amikor a főguru őrjöng, amiért viharban nem indul a gépe. Orkán? Kit érdekel! Én most AZONNAL repülni akarok! – posztolta, majd kis híján elvitte egy kóbor reklámtábla a fejét, amikor épp letépte a szél.
De ami igazán gyomorforgató, az nem is ez volt, hanem a nagy visszavonás. Amint a tanácsadók, a család, meg a pizzafutár szóltak neki, hogy talán mégsem kéne egy természeti katasztrófa közepén hisztizni a VIP lounge bezárása miatt, hősünk törölte a posztot. És jött a Tisza-hadsereg:
„Ez ám az alázat!”
„Csak az igazán erősek képesek belátni a hibáikat.”
„A nagyság jele, hogy tud változni!”
Ugyan már! Ez nem belátás volt, hanem PR-pánik. Ha holnap kiderülne, hogy a dunai árvízért sem Orbán, hanem az időjárás a felelős, azonnal live-ot indítana sírva a parton, egy mentőmellényben, miközben a kommentelők arról beszélnének, milyen emberi, hogy hősiesen helytáll a gátakon.
Mindeközben, míg ő posztolt a kellemesen száraz és hangszigetelt szobából, hogy O1G, ès a vihar-is-monnyon-le, mert a Zorbàn, az ország fele térdig gázolt a vízben, a másik fele meg a józan ész hiányában.
És mi marad nekünk mindezek utàn? Egy kérdés: Ha ez az ember így viselkedik egy viharban, mit csinálna egy államcsődben?
Valószínűleg live-ot indítana, és felolvasná a hibás Excel-táblát. Sírva. A nép meg tapsolna.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése