A Vécépapír-galaxis krónikái
Valaha régen, amikor egy magyar fiú felszállt az űrbe, és a kommentelők szerint emiatt nem volt vécépapír a kórházakban, egy távoli galaxisban, ahol a Nap helyett villanykörték világítottak, és a bolygók vécékagyló alakúak voltak, élt egy különös civilizáció: a Papírmérgesek.
Ez a nép minden boldogságát egyetlen anyagban mérte: a kétrétegű, puha, de határozott húzásra is tartós vécépapírban. Akinek a papírja több húzást bírt, az volt a társadalom krémje — vagy legalábbis a törlőkirálya. Akié meg keveset, az kommentelt.
– "Mi az, hogy kilőnek egy rakétát, amikor én tegnap a szomszéd erkélyéről kuncsorogtam papírt?"
– "Űrkutatás? Előbb töröljük el és le a valóságot, aztán álmodozzunk!"
– "Két guriga egy családnak! A többit biztos az űrhajóssal elküldték!"
A Kormányzó GigaTekercs közben próbálta fenntartani a rendet, de minden konferenciája alatt valaki mindig ellopott egy gurigát a pultról és a vécéből. A közösségi médiát ellepték az influenszerek, akik vécépapír-burkolatban pózoltak:
„Én már csak bambuszból készülttel vagyok hajlandó törölni – vegán, fenntartható és influenszer-kompatibilis!”
A galaxis népe közben elfelejtett kérdezni:
– Vajon hová lett a papír?
– Ki vitte el a szappant?
– Tényleg az űrhajós a hibás, vagy csak könnyebb őt okolni, mint tükörbe nézni?
És így történt, hogy a Vécépapír-galaxis népe továbbra is törölte nem csak a hátsófelét, de a valóságot is, miközben az űrben magyar zászló lengett. De a népnek az volt a fontos, hogy a panaszkodás sima legyen — mint a prémium háromrétegű tekercs.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése