A Posztoló Pártállat
Van az a politikus. Tudod, az, aki nem törvényt alkot, hanem filtert válogat. Nem költségvetést olvas, hanem kommenteket. Mert ő nem "csak" politikus – ő influenszer. Nem a Parlamentben ül, arra nem ér rá, hanem egy fénybe állított stúdióban, ahol minden kocka arany, minden ránc simított, minden tekintet mély, mint egy parfümreklám.
"Ma is küzdünk a kisemberekért!" – írja, alatta egy kép, amin olyan mimikával néz a kamerába, mint aki épp most szabadított fel egy falut, de minimum újraindította a gazdaságot. A valóságban csak beállt a Nikon elé, megigazította a zakót, és háromszor cserélt pózt, hogy a nyaka ne gyűrődjön és a pici poci is könnyen retusálható legyen.
"Tegnap egyeztettem a jövő szakpolitikai kihívásairól!" – mondja, miközben a háttérben látszik: az „egyeztetés” egy latte macchiató mellett zajlott, három saját plakátja társaságában. És persze ott ül a stylist, a sminkes, meg a sajtós, aki térdig lógó nyelvvel kérdezi: „Jöhet a fekete-fehér verzió is?”De a legszebb a rajongótábor. A sok magányos mami, aki kommentben jajong imádottja minden képe alatt:
„Maga az egyetlen reményem, képviselő úr! Ilyen férfit a magánéletbe is!” „Olyan mély a tekintete, mint a nyugdíjhiány, de legalább szép!” „Jöhetne hozzánk vidékre is, csinálnék magának túrós batyut!”Valós munka? Ugyan már. Elég a fizetés. A Photoshop is meló. A valóságtól elrugaszkodott, szilikonfényű, stúdiószagú politikai jelenlét maga a XXI. századi közélet. Mert programra már senki nem kattint, de egy jó kis retusált „gondolkozom a hazánk jövőjén” arckép? Az megy, mint a brüsszelezés.
És mikor választás jön, akkor sem kampányol – csak posztol.
Mert a filter alatt ott van a jövő embere: képernyőkompatibilis, de közéletileg offline.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése