Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 264.

A Magyar Péter-féle Kormányváltó Hajókázás  (ironikus túlélőkalauz egy politikai performanszhoz)

 
 

 
Na, eljött az idő: Magyar Péter már nem kenuzik. Hát persze, kérem, az evezés ma már a lúzerek sportja. Miért izzadna, amikor ott van Ilike, most épp őt is pihenhet a csónak motorja mögött, mint egy politikai Pit-crew. Ő kezeli a tempót, Péter meg a közvéleményt.
 
Ott áll Péter a csónak elején, mintha az legalábbis a Titanic lenne, csak DiCaprio helyett ő feszít, és nem a romantikáért pózol Ilikének, hanem a hatalomért. A szél belekap a pólójába, zselézett haja állja az időjárás próbáit, a kamera forog, a közönség tapsol. És a program? Az valahol a mentőmellény alatt, az ülés alatti ládában lapul, vészesen átizzadva.
 
Egyesek szerint ez a „kormányváltás” – mások szerint inkább egy hosszabbra nyúlt influenszer-hétvége a Tiszán. De hát Péter szerint ez most nem róla szól! Csak épp ő táncikál a csónak orrában, ki tudja, milyen indíttatásból, ő beszél minden nap háromszor élőben, és ő mondja meg, ki jöhet fel a fedélzetre, és ki nem. Ilike meg közben gázt ad, néha véletlenül hátramenetbe, olyankor csattant a virtuális öv.
 
És tudjátok, tény, ami tény: régen is akadtak ilyenek a kormányok közelében. Csak ott és akkor nem „új reménynek” hívták őket, hanem „udvari bolondnak”. Akkor még csörgősipka járt a fejükre, nem Facebook Reels. És a legnagyobb különbség? Akkoriban senki nem gondolta komolyan, hogy az udvari bolond egyszer valóban beülhet a trónra és a hatalomba.
 
Most meg… Nos, most a csónak lassan partot ér. Vagy legalábbis elég közel sodródik ahhoz, hogy Péter kiugorjon, és szelfizzen egyet a "Kormányváltás – Loading..." feliratú bójánál.
 
Azért én kíváncsi lennék, mi az a cucc, amitől ilyen bátor lesz valaki.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk