Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 303.

"Oszd meg te is, hogy a világ végre megvilágosodjon" - – avagy a kommenthuszárok missziója

 


 

Valahol egy közép-kelet-európai panelrengeteg nyolcadik emeletén, miközben a mikróban már harmadjára melegszik újra a kávé, egy névtelen hős pötyög. Nem troll, nem influencer – hanem valami sokkal több: a valóság megosztásának önkéntes angyala. Az a fajta kommentelő, aki nem hagyja, hogy Géza a sötétben, vakon botorkáljon, hogy Julcsi elvesszen a manipulált hírek útvesztőjében, vagy hogy Pali… nos, hogy Pali egyáltalán ne osszon meg semmit.
 
Ők azok, akik minden poszt alá beírják: „Oszd meg te is, hogy Géza is lássa.”
Mert Géza nem netezik, csak ha valaki oszt.
 
„Oszd meg te is, hogy Julcsi is értse.” Mert Julcsi csak akkor érti meg, ha egy piros háttérre fehér betűkkel ki van írva, hogy „Az igazság fáj, de szembe kell nézni vele.”
 
És ne feledkezzünk meg Petiről sem: „Oszd meg te is, hogy Peti is megossza.”
Mert Peti a megosztás bástyája. Ő az utolsó láncszem a valóság vírusos terjedésében.
 
Ezek az emberek nem kérnek sokat. Csak egy lájkot, egy megosztást… és egy kis forradalmat. Mert minden poszt egy petíció. Minden komment egy kiáltvány. Minden „oszd meg te is” egy apró lázadás az elbutulás ellen – vagy éppen mellette, attól függ, melyik összeesküvés-elméletet preferáljuk.
 
És miközben az algoritmusok boldogan csámcsognak a tartalmon, és Géza talán tényleg látja (de inkább nem), mi megosztunk. Mert hát ki vagyunk mi, hogy ellenálljunk ennek a modern kori népnevelésnek?
 
Oszd meg te is ezt a szösszenetet…
…hogy Géza is nevessen.
…hogy Julcsi is magára ismerjen.
…és hogy Peti végre ne csak megosszon, hanem olvasson is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...