Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 283.

Válságtünet a Tiszánál – avagy amikor a Párt nem hozza a formáját

 


 

A Nézőpont Intézet szerint komoly válságjelek mutatkoznak a Tisza Pártban. Sőt, olyan komolyak, hogy már majdnem három teljes százalékkal csökkent a támogatottságuk! Ilyen zuhanást utoljára az ejtőernyős Simicska-plakátok éltek át 2015-ben. A válság tehát valós, és a szondáztatott nemzet már érzi: valami nincs rendben ott, ahol eddig mindenki „szép nyugodtan a Tiszára szavazott”.
 
A kutatás tanulsága világos: a Fidesz stabil, mint a betonba öntött NER-tartály, a többiek meg szaladgálnak, mint mikor Brüsszel emlegeti a jogállamiságot. Az is kiderült, hogy a Tisza-pártiak ugyan fiatalok, de hát mit tudnak ezek a huszonévesek? Még a lakcímkártyát is anyu adja nekik oda a szavazás előtt. 
 
Ugye?
 
Közben persze a Momentum továbbra is a politikai Bermuda-háromszögben lebeg, az MSZP már csak nosztalgiacikkekben él, a Jobbik saját árnyékával vitázik, míg a DK... nos, a DK még mindig Gyurcsány, hiába jött, látott és győzött Klárika. És mint tudjuk, egy ország két dolgot nem felejt: a gyerekkori traumáit és a 2006-os októbert. Akkor is, ha akkortájt még a csattogós lepkét tolta apukája is.
 
A Tisza Párt tehát válságban van. Legalábbis úgy tűnik a Nézőpont szerint, amely véletlenül sem a hatalom karosszékéből méricskéli a politikai időjárást. De ne aggódjunk! A következő héten már lehet, hogy újra emelkedik a Tisza – ha nem is a párt, hát legalább a folyóvízszint.
 
És a másik oldal? Nos.....
 
Tiszai csoda! Már 300 százalékon a OneManShow!
 
A Tisza Párt belső elemzői – élükön egy TikTok-kommentelőből lett politikai jövőkutatóval – történelmi áttörést jelentettek be: „a Tisza Párt támogatottsága átlépte a 300 százalékot”. A mérés tudományos alapját az adja, hogy „a kommentek alapján úgy érezzük”, valamint „nagyon sokan szivecskéztek a legutóbbi poszthoz”.
 
Az elemzés szerint a Tisza már nemcsak Magyarországot hódítja meg, hanem spirituális jelenléte átterjedt a szomszédos országokra is. Romániában már félnek, Szlovákiában már remélnek, Ausztriában pedig azt mondták: „bitte nicht!”. A párt elnöke, Magyar Péter egyébként mostanában már inkább csak One Man Péterként írja a nevét, hogy még autentikusabb legyen.
 
A legfrissebb Tisza-közeli kutatás szerint:
 
  • a választók 147%-a biztosan a Tiszára szavazna,
  • 62%-a kétszer is szavazna rá,
  • és 91%-uk szerint elég lenne ő, mint kormány, parlament és alkotmánybíróság egy személyben.
 
Az eredményeket egy független elemzőcég is megerősítette, amelyet a Magyar Péter Szomszédja és Fiai Kft. néven jegyeztek be tegnap este. Ők úgy látják: „a Tisza már nem párt, hanem állapot”.
 
A végső cél: megdönteni a fizika törvényeit, és elérni az 500%-os támogatottságot – „hiszen aki hisz, annak minden lehetséges”, különösen, ha hangosabban, erőszakosabban és gyakrabban posztol.
 
Addig is mindenki nyugodjon le, és higgyen a stabilitásban – meg a mért adatban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...