Agymenés 286.

Kormányváltás, te csodás – avagy a konyhapénz nem nemzeti hatáskör

 

 

Van valami megható abban, amikor valaki szent meggyőződéssel hiszi, hogy ha egyszer végre eljön a Nagy Kormányváltás, akkor majd a tükör is jobb képet mutat róla. Hogy más lesz az arcbőre, kisimulnak a ráncai, új állásajánlat hullik az ölébe, és a gyerek magától leül tanulni. 

 

Mert a jelenlegi rendszer bizonyosan személyesen akadályozza meg, hogy reggel hatkor és ne tízkor keljen fel, hogy ne pizzát rendeljen hetedszer is a héten, és hogy ne a Facebook-kommentekben keresse a világ megváltását, hanem esetleg a porszívó bekapcsolása és az önéletrajz frissítése között félúton.

 

Az ilyen hithű változásvárók szerint az ország sorsa a miniszterelnök személyén múlik — és természetesen nem azon, hogy az utolsó munkanapja 2013-ban volt, azóta pedig a csodát várja. Mert szerintük ha „végre más kerülne oda”, akkor majd a csirkecomb olcsóbb lenne, az albérlet ára alacsonyabb, az IQ pedig magasabb.

 

Persze van abban egy kis irónia, hogy ezek az emberek, akik tűpontosan meg tudják mondani, hogyan kéne vezetni az országot, egy heti bevásárlólistát sem tudnak úgy összerakni, hogy a végén ne maradjon le a vécépapír. Hogy ők azok, akik életük párját nem a szerelem, hanem a kommentmező alapján választják: „Látom, te is utálod a rendszert, gyere hozzám feleségül!”

 

És ha jönne is egy új kormány, egy másmilyen, egy más nevű, egy szebb logójú — vajon tényleg az történne, hogy hirtelen minden rendbe jönne? Vagy az új kormány első ülésén is valaki kimenne cigizni, és közben kiderülne, a mosogató még mindig tele, és te még mindig alkalmatlan vagy, nemhogy a munkára, de az életre is.

 

Mert bármilyen kormány is legyen hatalmon, a lustaság, az igénytelenség, és az örök vegetálás ellen nincs rendelet. Nem lehet jogszabályba foglalni a motivációt. A Nemzeti Fejlődési Tervben nem szerepel, hogy „Lajos végre összeszedi magát”.

Úgyhogy talán, csak talán, érdemes lenne egy-két belső választást is tartani, még mielőtt a kormányváltástól várnánk a megváltást. Mert ha te belül nem változol, akkor kívül bárki lehet hatalmon – te maradsz az, aki eddig voltál: frusztráltan váró, örök másra mutogató, és makacsul senki.