Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 253.

The Man, a Kenu Királya

 

 

The Man nem egyszerű ember. Ő egy államférfi. Olyan férfi, aki a kenuba is hosszú ujjú ingben ül, nehogy a nép megijedjen egy mezítelen alkar láttán. És hát mi van, ha a célban ott várja Manfred Weber? Előtte csak nem mutatkozhat klottgatyában?Egyébként is, a gatyás képeket már a nyaraláson beszívta, a lesifotós sose használ ugyanis Photoshopot.
 
Egyszóval: ő a kenut nem evezni használja – hanem reprezentálni.
 
Miközben a többiek izzadva húzzák az evezőt, The Man méltóságteljesen ül a csónak orrában, mint egy XXI. századi Tutankhamon. A telefonját nézi, de a legkevésbé sem azért, mert függő lenne, á, dehogy! Ő, kérem, stratégiai kommunikációt folytat. Lájkokat számol, screenshotokat készít, és listázza azokat a kommentelőket, akiknek még nincs a majdani kormányzása alatt a közmunkában kiosztott feladata.
 
Mögötte Ilike, a hű társ, a szó szoros értelmében is viszi a hátán a nemzetet – legalábbis a kenuban. Ő az, aki evez, ő az, aki egyensúlyban és egyenesben tartja a hajót, miközben The Man bölcsen elmereng azon, hogy miért nem lehet törvénybe iktatni a kényszerlájkolást. Mert már qvára elege van a fizetett, távol-keleti kegyelemlájkokból, pedig még senki nem kérdezett rá, ugyan, miből finanszírozza.
 
És hát egyébként is: milyen ország az, ahol egy államférfit nem eveznek előre, előre, előre, fel a végső győzelemre - puszta szeretetből? Hol van a hála, az alázat, a hashtag?
 
De ne aggódjunk. The Man halad. Előre. Mindig előre. Verne után szabadon (de ez sem lopott ötlet ám!) 80 nap alatt a Föld körül, izé, az ország körül fordul meg. Ilike pedig tudja: ha megállna az evezésben, ha csak egy percre is lankadna a figyelme és a (párt)fegyelme, nemcsak a hajó fordulna meg – hanem a történelem is, The Man pedig elsüllyedne a Tisza parti nádas mocsarában.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk