Abszurdisztán új császára
Egyszer volt, hol nem volt, túl a Közjó Hegyen, az Alkotmány Patak partján, volt egyszer egy különös ország: Abszurdisztán. Itt minden úgy működött, ahogy nem kellett volna, és semmi sem úgy, ahogy kellett volna. És amikor már mindenki azt hitte, hogy ennél nincs lejjebb, megválasztották az új vezetőt: Nagyfényes Első Filterezett Örökvezetőt.
Ő nem volt akárki. Háta mögött Harvard helyett egy selfiegimnázium, no meg a mamatámogatással és cseppnyi protekcióval elvégzett töltelékszak valamilyen kamuegyetemen, programja helyett viszont minden nap három gondosan szerkesztett poszt – egy reggel kávéval a kezében, egy délben a Parlament lépcsőjén, és egy este, filterrel elhomályosított lelkiismerettel.
Szava szent volt, főleg saját magának. Aki rákérdezett, miért nincs áram a kórházakban, azt azonnal „negatív embernek” bélyegezte, és leküldte egy kis közösségi megnevelésre – Facebook-komment-mélytisztító tanfolyamra. Mert hát az igazság csak akkor igazság, ha a Vezető is azt mondja, nemde?
Az új kormány mottója: **"Nekem van igazam, de köszönöm, hogy kérdeztél."**
Mindenkinek kijárt a szeretet, feltéve, hogy szívből gyűlölte azokat, akik máshogy gondolkodtak. „Én nem vagyok kirekesztő” – mondta, miközben mindenkit kirekesztett, aki nem posztolta háromnaponta a #HálaVezetőnknek hashtaget.
Választási ígéretei között szerepelt a „Mindenkinek egy szűrő az arcára, hogy szebb legyen a világ” és a „Nemzeti Egység – vagy börtön” program is. Az első be is vált: az emberek tényleg nem látták már a valóságot.
De legalább – és ezt senki nem vitathatta – őszintén és következetesen hazudott. Reggel: „Minden rendben van.” Délben: „Sosem volt még jobb.” Éjszaka: „Aki mást mond, az hazudik.”
Így élt tovább Abszurdisztán, a hazugság virágzó birodalma, ahol a szűrők mögött lassan elfogyott az oxigén – de legalább jól nézett ki az insta-fotókon.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése