Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 295.

 Tacskót vennél? Akkor készülj fel… 🐾

 
 

 
Mert nem egy kutyát veszel, hanem egy teljes életstílust! Egy igazi dívát, kommandóst, drámakirályt - egy testben:
 
– Főnököt, aki úgy néz rád, ha nem adsz neki sonkát, virslit, vagy bármi más finomságot, hogy magad kéred elnézését, de azonnal.
– Vacogót, aki követeli ugyan a téli sétát, de három méter után megfagy és rád néz, mintha te akartad volna minden áron kivinni.
– Zoknitolvajt, akinek titkos rejtekhelye van a kanapé alatt – kizárólag bal zoknikra specializálódva.
– Hiszti bajnokot, aki Shakespeare-t megszégyenítő módon omlik össze, ha véletlenül lemaradt a harmadik uzsonnáról, szigorúan kunyerálás formájában.
– Egyszóval igazi kunyeragépet, aki ártatlan, szenvedő nnézéssel eléri, hogy megoszd vele a vacsorád, még akkor is, ha pizzát eszel.
– Kertásót, aki szerint a vakond nem dolgozik eleget, úgyhogy majd ő megoldja.
– Lepkevadászt, aki titkos ninjaként veti rá magát egy lepkére, majd megsértődik, ha az elrepül.
– Rigó- és verébspecialistát, aki naponta többször is megvédi a világot a madárinváziótól– a teraszról.
– Macskaüldözőt, aki testben apró, de szívben sokkal inkább oroszlán, ha egy bajszos betéved a látóterébe.
– És végül: a család testőrét, aki bár rövidke lábain alig éri el egy macska magasságát, de úgy védi az otthonod, mintha legalább Cerberus lenne.
És tudod mit?
 
Imádni fogod. Minden fura szokásával, minden nyafogásával együtt.
Mert a tacskó: rövid lábakon járó, örökmozgó, mindent túlélő igazi szeretetcsomag.
♥️
🐶
 
És őszintén?
Nem te választottad őt. Ő választott ki téged. 😌 Egy életre. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk