Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 302.

Egy poloska álma – avagy hogyan lesz valakiből Like-huszár miniszterelnök


 

Szombat délután különös jelenséget figyeltek meg a sajtómunkások Székesfehérváron: Magyar Péter, a Tisza párt elnöke, a valóság széléről integetve tartott sajtótájékoztatót. A rendezvény után nyomban kiderült, hogy ő már nem csak politikus, influenszer és saját rajongói klubjának, valamint MLM-pártjának szellemi vezetője, hanem mostantól önjelölt digitális messiás is – legalábbis a Facebook-algoritmusok szerint.
 
„A kormány és a Megafon elérése kutyafüle az enyémhez képest” – állította magabiztosan, miközben elérzékenyülve simogatta telefonja kijelzőjét, ahol egy bangladesi profil épp szívecskét küldött neki egy Orbán-paródiára. „Ez a demokrácia új formája: ha 50.000 ázsiai bérlájk érkezik egy posztra, az egyenlő 12 képviselői hellyel az EP-ben” – tette hozzá, majd rövid szünetet tartott, hogy visszakövesse az összes kommentelőt, akik nem írták le, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”.
 
A sajtótájékoztató közben a Tisza elnöke egyre inkább sodródott a politikai valóságtól a politikai metafizika birodalmába. Orbán tusványosi beszédére reflektálva kijelentette: „A digitális honfoglalás? Ugyan már. Ez a nép nem wifi-t akar, nem tudást, hanem megélhetést, vasutat, kórházat és TikTok-szabadságot! na meg Magyar Péter reels-videókat!” Ezután utalást tett arra is, hogy a kormány 9 hónapon belül megy a levesbe – vélhetően egy olyan mágikus határidő alapján, amelyet egy lájkmatematikus számolt ki valahol a Meta adatközpontjában, szigorúan azután, hogy bebukták már a második előrehozott választási jóslatot.
Magyar szerint a jövő politikáját nem törvények, hanem „reakciók” formálják. 
 
„Kommentelj, tehát vagy! Oszd meg, hogy más is okuljon!” – harsogta, majd felszólította a „digitális harcosokat”, hogy inkább a valóságban is jelenjenek meg. Például Szolnokon, egy parkolóban, egy árnyékos padon. Kérdezzenek! Konzultáljanak! Like-oljanak helyben! Küldjenek igazi szívecskéket, ne csak virtuálisokat!
 
A sajtótájékoztató vége különösen emlékezetesre sikerült, mikor egy civil érdeklődőt letorkolt, amiért nem újságíróként mert kérdezni. „Ez itt nem a kommentmező! Itt szabályok vannak, kérem! Ja, és sajtó- és szólásszabadság, már akinek megengedem!” – szólalt meg, miközben biztonsági emberei már a kérdező személyi adatait próbálták beazonosítani a „Poloska app” béta verziójával.
 
Zárásként Magyar jókívánságokat küldött Orbán Viktornak: „Legyen szép az utolsó Tusványos, amíg az Auróra cirkáló be nem parkol a Titanic mellé. De a jéghegy már foglalt – azt én béreltem ki, 8000 Ft/óra, számlával. A saját oligarchiáim fizetik.”
 
A nemzeti jövőkép most már egyértelmű: nem kormányzati program, hanem engagement rate dönt arról, ki vezetheti az országot. És ha minden jól megy, 2026-ban végre Magyar Péter is lophat. De legalább stílusosan, digitálisan, exportálhatóan.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...