Agymenés 236.

Ez nem nappali, ez Ferencváros! – avagy amikor Puzsér leparkol a józan ész fölött

 

 

Egyszer csak katt – kinyitod az ablakot, és nem a reggeli madárcsicsergés, na jó, az utca megszokott forgalmának zaja, hanem egy konténerbe ültetett kislevelű hárs néz vissza rád, mellette Puzsér egy raklapon ül, és épp arról beszél, hogy a forgalom nem való a városba. A gond csak az, hogy a város ettől még ott van, a mentőautó viszont nem. Mert nem jut be.

 

Úgy tűnik, van egy új lény a kerületben, akit nem hívott oda senki, csak megjelent, beköltözött. Puzsér úr, az önjelölt városfilozófus kitalálta, hogy ő most parkosítani fog, mert az menő, és a kávézónak tituált romkocsmáját zavarja a forgalom. Az önkormányzat pedig – mert miért ne – odaadta neki az utat is a kávézóhoz. Mert az trendi. A közutat, azt, ami a KÖZé. Nwm Puzséré, hanem a tiéd, az enyém, a gyerekmentőké, a nagymamáé, aki a reumájával csak taxival jut el az orvoshoz, ha az unoka nem jön érte. Csak most már nem tudja. Mert már nemhogy az unoka, a mentő sem jut be érte.

 

És mit kaptunk cserébe? Egy „minioázist” – ami, ha kicsit jobban megnézed, inkább egy lomtalanítás utáni installáció, mint zöldfelület: néhány konténer, két raklap, egy használt babakád, meg egy megfáradt levendula, amit még tavaly loptak egy IKEA-s bemutatókertből. Kábé ennyi egy trendi kávéző (vagy romkocsma) ideális installációja.

 

De jönnek ők, a szószólók is. Vitézy, aki már rég nem tervezi, csak fikázza a várost és a közlekedést, elmagyarázza, hogy a raklap valójában társadalmi mobilitás szimbóluma, és hogy ez így mindenkinek jó. Végül is, ő tudja, mitől zöld egy város. A lakók meg legfeljebb zöldülhetnek az idegtől, miközben próbálnak kijutni az Üllőire.

 

A forgatókönyv ismerős: először egy kis terasz, aztán még egy, majd jön a kézműves cider, a vegán nasi, a gombamód szaporodó kocsmák, végül pedig a fásult lakók, akiknek az egyetlen menekülőútja a költözés. Mert ott, ahol a csendnek raklapos alternatívát kínálnak, hamarosan már csak a hajnalig nyitva tartó kebabos marad hűséges lakótárs.

 

Budapest nem privát projekt. A közterület nem tesztlabor. És ha egyszer Puzsér besétál a nappalinkba, legalább hozzon egy papucsot – és ne pakolja le a raklapjait az ajtó elé. Mert bár a franc se hívta, és mindenki a háta közepére kívánja, ő ott van, jött, látott és maradt. És ha nem mosolygunk elég cukikán, hát a Pottyondy következő stan-upjának mi leszünk a témái.