Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 252.

Álomnagyarlás Providentből – avagy amikor az elvek szabadságra mennek

 

 

 
Van az úgy, hogy az ember nem a zsebében lapuló megtakarításból, hanem Provident hitelből finanszírozza a nyaralást. Hát igen, ma már nem ciki, ha a lakás, a két autó, meg a részletre vett iPhone mellett a bankszámlán ott figyel még egy kis futó tartozás, de az élet attól még szép – legalábbis az Instagram szerint.
 
A tengerparti szelfik, a kókuszdióból szürcsölt koktélok és a naplementés fotók tökéletesen megmutatják, milyen laza és gondtalan a nyaralás. Csak az a kis apróság marad rejtve, hogy az éjszakai pihenést a hitelcsekkek zörgetése, a banki értesítők és a „ma fizetendő részlet” SMS-ei zavarják meg.
 
Barátok, család, ismerősök pedig a kommentek között irigykednek a „milyen klassz, hogy te megtehetted” megjegyzésekre. Senki nem látja a háttérben azt a néma kétségbeesést, hogy hogyan lesz megint a hónap végén a törlesztő, miközben a két autó is folyamatosan kéri a magáét. a benzin és a biztosítás formájában.
 
De hát ez a lényeg, nem? Megmutatni, hogy „én megtehetem, nekem jár a pihenés” – még ha az csak hitelből van is, és a valóságban a nyaralás után jön a másik kör, a „hogyan ne maradjak le a részletfizetésről” szappanopera.
És közben ott vannak a telefonok, amiket részletre vettünk, hogy az Instára minél jobb képeket tudjunk feltölteni, mert a hitel az élet, de a lájkok a valóság. 
 
Legalábbis addig, amíg a következő „Provident Paradise” turné meg nem kezdődik, és újra lehet retusálni az életet, egy kicsit színesebbre, egy kicsit nyaralósabbra.
 
Persze, itthon meg nyekereg a hiteles a mélyszegénység és az éhező magyarok miatt, hiszen az elvek – különösen a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettség – nem hagyják aludni a lelket, és bár nyáron mindig szabadságon vannak, ősszel visszatérnek. Szóval ezt a mélységes aggódást szigorúan csak a nyaralás után szabad előadni, amikor a koktélos képek már feltöltve, a homokos lábnyomok megörökítve, és a bankszámla egy ideig megint rejtve marad, csak az éjszaka nyugtalan a ki nem fizetett csekkek árnyékában.
 
Az ősz, ami hamarosan megint eljön, az az időszak, amikor fel lehet pattanni a tüntetési hullámra, mert mindig kell valami „illő” ok, amire lehet felháborodni, zászlót lengetni, és persze megint a következő hitelhez vagy részlethez gyűjteni az erőt.
 
Mert az igazi nyaralás az csak a fotókon létezik, az igazi élet meg egy folytonos körforgás, ahol a hitel, a pihenés és a társadalmi igazságosság egymásba gabalyodik – egy remek, Provident-finanszírozott szappanoperában.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...