A széttört pincsi/kora – avagy Fekete-Győr és a politikai kutyaiskola
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pártvezér, akinek nagyobb volt a füstje, mint a politikai súlya. Nevezzük őt Fekete-Győr Andrásnak, vagy csak simán Andrisnak, ahogy a backstage-ben hívják, amikor a világmegváltás épp szünetel egy habos matcha latte kedvéért.
Andris sok mindent megélt. Volt már startup-guru, forradalmár light, öntudatos ellenzéki influencer, és egyszer még leült vitázni is, ámde akkor a magyar közélet egy emberként suttogta: „sose többé.”
De most… most valami egészen más történt.
A hír szárnyra kelt: Andris eladta a pártját, a maradékot is, mint egy leárazott startupot a Sziget backstage-jében. A Momentum, amely egykor uniós zászlót lengetett, Olimpiát hackelt, mostanra csak a Messiás úr hűséges stand-up klubjává vedlett, ahol Andris az első sorban ül, és már nem kérdezi, mit szívott a közönség, csak bólogat,
"igen, uram, Orbán a múlt, te vagy a fény."
A kérdés azonban ott maradt a levegőben, mint egy félresikerült TikTok live: ki mit ígért Andrisnak?
– Egy államtitkári szék egy leendő alternatív valóságban?
– Örökös belépőt a Partizán stúdióba?
– Egy posztot a Messiás úr újonnan alapított Digitális Keresztény-Buddhista-Nemzeti Koalíciójában?
Esetleg csak ennyi hangzott el:
– „Andris, ha most elengeded ezt a pártot, soha többé nem kell vitáznod. Soha. Csak bólogatni.”
És Andris szeme megtelt könnyel. Ez volt az igazi megváltás.
Így lett hát a hajdani pártelnökből hobbikopó. Nem indul, nem épít, nem gondolkodik – csak ugat. Messiás úr int, és ő már csóvál is.
Egyszer még talán pólóra is kerül: „Momentum? Az volt az a párt, amit Fekete-Győr végül jobban bontott lefele, mint épített felfele.”
A jövő pedig? Talán egy nap Andris újra előlép, és azt mondja:
– „Azt hittem, csak egy baráti szívesség lesz…”
De addig is: "Jófiú! Ülj! Ne szólj! Ugass, ha mondják!" 
Megjegyzések
Megjegyzés küldése