Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 262.

És lészen Messiás – farönk edition

 


 

80 nap alatt a körút. Vagy az ország. Vagy az egó. De legalább nem a Föld körül. Smittelni már ciki egy NER-ből kibukottnak.
 
Ki tudja már, hisz ott úszik ő, a karizmatikus közéleti hullámlovas, Magyar Péter, kapaszkodva egy szerény fadarabba, mint egy politikai Titanic túlélője, aki még hisz az ígéret földjében… vagy legalább egy jó Facebook-algoritmusban.
 
A képsorok: víz, csend, majd egyszer csak: ő.
 
Nem gyalogol – jár! Nem úszik – megjelenik! Mint Mózes, csak most nem a tengert szeli ketté, hanem a kommentmezőt.
 
Farönk? Áh, az csak a bűnös nemzet nyakán lebegő ballaszt!
 
De ő áll, mint szárd szikla a vártán! Föl a Tiszán, le a Tiszán, ladikon, ladikon, de ladikon.....
A videót természet
esen saját - persze nem létező - médiája forgatta, lelkén a nemzettel, mint lelkiismeret a posványban.
 
És bár a vízen járásnak megvannak a maga bibliai előzményei, itt inkább a reality-casting és egy kimaxolt „Balaton Sound after” hangulata dominál.
De hát mit nekünk gúny!
 
Ő az, akit várunk, vagy aki vár minket, hogy végre őt válasszuk. Mert ki más tudna vízen járni, miközben nem ázik le a zseléje a hajáról, tisztára mint egy Taft reklámban?
 
Ez már több mint PR – ez vallás.
 
És ha figyelmesen nézünk a víz tükrébe, talán nem csak őt látjuk.
Hanem önmagunkat.
Ahogy sodródunk.
A politikai farönkön.
Ő utána.
 
P.S.: Videó link a kommentben:

https://www.facebook.com/reel/9536907026409666?__cft__[0]=AZXZ0yKMnG6HRWnXVZ103lNWVUzWsCqu4dXP4TLj2qlKRNlCPZng1TvUdJVG1wdr4d96fGTzqQC6TLGHaijwn_n24qfv3FC8JU_3KopDoCS6tuUTH93xI7aa__23M8jdUIRq5ZqA2w1Wx34UUWRCy2dZ46BCFHDAMmFLNinJu2eNJD6aI8-He_a-GesMZ5ZMkYk&__tn__=R-R
 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk