Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 262.

És lészen Messiás – farönk edition

 


 

80 nap alatt a körút. Vagy az ország. Vagy az egó. De legalább nem a Föld körül. Smittelni már ciki egy NER-ből kibukottnak.
 
Ki tudja már, hisz ott úszik ő, a karizmatikus közéleti hullámlovas, Magyar Péter, kapaszkodva egy szerény fadarabba, mint egy politikai Titanic túlélője, aki még hisz az ígéret földjében… vagy legalább egy jó Facebook-algoritmusban.
 
A képsorok: víz, csend, majd egyszer csak: ő.
 
Nem gyalogol – jár! Nem úszik – megjelenik! Mint Mózes, csak most nem a tengert szeli ketté, hanem a kommentmezőt.
 
Farönk? Áh, az csak a bűnös nemzet nyakán lebegő ballaszt!
 
De ő áll, mint szárd szikla a vártán! Föl a Tiszán, le a Tiszán, ladikon, ladikon, de ladikon.....
A videót természet
esen saját - persze nem létező - médiája forgatta, lelkén a nemzettel, mint lelkiismeret a posványban.
 
És bár a vízen járásnak megvannak a maga bibliai előzményei, itt inkább a reality-casting és egy kimaxolt „Balaton Sound after” hangulata dominál.
De hát mit nekünk gúny!
 
Ő az, akit várunk, vagy aki vár minket, hogy végre őt válasszuk. Mert ki más tudna vízen járni, miközben nem ázik le a zseléje a hajáról, tisztára mint egy Taft reklámban?
 
Ez már több mint PR – ez vallás.
 
És ha figyelmesen nézünk a víz tükrébe, talán nem csak őt látjuk.
Hanem önmagunkat.
Ahogy sodródunk.
A politikai farönkön.
Ő utána.
 
P.S.: Videó link a kommentben:

https://www.facebook.com/reel/9536907026409666?__cft__[0]=AZXZ0yKMnG6HRWnXVZ103lNWVUzWsCqu4dXP4TLj2qlKRNlCPZng1TvUdJVG1wdr4d96fGTzqQC6TLGHaijwn_n24qfv3FC8JU_3KopDoCS6tuUTH93xI7aa__23M8jdUIRq5ZqA2w1Wx34UUWRCy2dZ46BCFHDAMmFLNinJu2eNJD6aI8-He_a-GesMZ5ZMkYk&__tn__=R-R
 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk